Régóta szerettem volna már írni egy bejegyzést arról, hogy milyen másodszorra várandósnak lenni, persze általában nincs időm nagy eszmefuttatásokra, de mivel ma van az első kis bogár második szülinapja, így gondoltam, hogy kerítek egy kis időt, hogy a második kis bogár első kilenc hónapjáról írjak.
Áldás, ő is. Ebben már benne is van minden. Hála Istennek, megint minden nagyobb nehézség nélkül éljük meg ezt a várandósságot, a leletek rendben, a lurkó mocorog ha kell, szépen, egészségesen fejlődik, tehát újra valóban áldott állapotban érezhetem magam, amikor az emberek egy kicsit nagyobb figyelemmel fordulnak felém mondjuk a közlekedési eszközökön és ha elég idősnek találnak, még a váróban is átadják a helyük.. (Nemrég egy várakozás közben hallottam két nénit összesúgni, mikor láttak, hogy "ó, fiatal még, bír állni!") Szóval áldás.
Ő is. És igen, ebben az egyszerű kis mondatban benne van, hogy ő már a második. Nem a második számú értékrendjét tekintve, viszont második a testvérek sorában, így már pocakbabaként is osztoznia kell rajtam. Nem pihenhettem akkor és annyit, amennyit szerettem volna, ha Nelli épp pl. szaladgálni akart a kertben. Persze néha hajlítható a nagyobbik, de néha nem. :) Ketten vannak, kettejük között kell lavírozni úgy, hogy mindketten megkapják azt a különleges, személyre szóló szeretetet amiért a mi gyermekeink lettek, amiért Isten épp nekünk adta őket. Szóval ő is.
Izgatottan várjuk, hogy milyen kis emberke lesz, milyen élmény lesz a születése, az első hetei, első évei... Hálásak vagyunk érte (is). :) Nellit pedig Isten éltesse ezen a szép, forró, csodás napon!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése