Mikor várandósan elérkezett a CTG-re járás ideje, hosszú idő után először utaztam metróval. Mi tagadás élveztem, hogy egyedül közlekedem és nem kell állandóan egy kis 90 centis emberkét lesnem, így nyugodtan bele is merülhettem a gondolataimba. Azt vettem észre, hogy milyen furcsa emberek vesznek körül... dagik, mosdatlanok, ráncos bőrükön tetoválás, zacskónyi gyógyszert cipelnek...mivé lesz az ember? - gondoltam én ...
Aztán arra gondoltam, hogy őket is, egyenként Isten teremtette, mint ahogy engem, és ahogy azt a kisfiút is a pocakomban formálódik... és Isten jónak, egyedinek teremtette őket, olyannak, akikben gyönyörködhet. Akkor mi történt? Felnőttek lettek, és maguk váltak felelőssé saját testük, életük felett... A rossz döntéseknek pedig következménye van.
A jó hír, hogy én hozhatok jó döntéseket és felnőttként is gyönyörködhet bennem a Teremtőm, legalábbis ez a reménységem..
Pár héttel később megszületett Matyi, és arra pár héttel el kezdett fájni a fogam. Gyorsan kértem is időpontot a fogorvostól. Kaptam is egy olyan napra, mikor Zsolti is itthon volt, így gondoltam ő itthon marad Nellivel, mi pedig Anyuval és Matyival megyünk a rendelőbe. Szuper! Közelgett a megbeszélt időpont, felhívott a fogorvos asszisztense, hogy felszabadult egy közelebbi, másnapi hely, mehetek, hiszen fáj a fogam. Elfogadtam, aztán mégis bestresszeltem azon, hogy hogyan fog Anyu két gyerekre vigyázni egy nem annyira gyerekbarát és csendet kívánó helyen ?! Fellapoztam a naptáram, ez az ige volt benne szabad fordításban: Légy újból nyugodt lelkem, Isten gondoskodik rólad. Hát, nem sikerült mégsem megnyugodnom, ezért visszahívtam az asszisztenst és az eredeti időpontban maradtunk inkább...Aznap este, meglepetésként beállított a húgom a nővéremmel együtt. Csilla pár napig nálunk is maradt, tehát Isten tényleg gondoskodott a gyerekvigyázásról, csak én nem tudtam akkor még róla és nem mertem elhinni, hogy minden rendben lesz, ha Ő azt mondja és ha én nem tudom ennek részleteit... Hmmm, micsoda gondoskodás és figyelmesség a Teremtő részéről, kár, hogy nem tudtam élni vele! Aztán persze megoldódott a fogas kérdés is, de ez jó lecke volt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése