3. nap: A fügefáról

Mai feladat: öntözzük meg a tegnap elvetett fűmagot.
Ezután minden nap meg kell locsolnunk a földet. Gyerekek, ez jusson nektek eszetekbe! Legyen a ti dolgotok a locsolás. 

Miért kell meglocsolni a füvet? A fűnek szüksége van a vízre ahhoz, hogy növekedni tudjon. Szüksége van a tápanyagban dús földre, meleg levegőre és éltető vízre. Ha ezeket biztosítjuk számára, csak akkor tud növekedni. 

A történetünkben Jézus a nagy virágvasárnapi ünnepség után kiment a városból, és már jó messziről megpillantott egy zöldellő gyümölcsfát. Mivel nagyon éhes volt, biztos összefutott a nyál a szájában, hogy finom fügével táplálhatja a testét. De mikor odaértek, mit gondoltok, talált gyümölcsöt a fán? Hááát, nem talált. Csak levelek voltak a fán. (Márk 11:12-14) 

Emlékeztek, hogy mire van szüksége a növényeknek? A fügefának is ezekre volt szüksége. Ha a növények nem kapják meg a földet és vizet, akkor elszáradnak, elpusztulnak. 

Mi táplál téged? Mi a kedvenc gyümölcsöd, zöldséged? És a lelked mi táplálja? 

Tipp a szülőknek: 

Szülőként a mi felelősségünk, hogy gyermekeink testi és lelki fejlődését elősegítsük. A legjobbat szeretnénk nekik adni, ezért sokkal gyakrabban kínáljuk őket gyümölccsel, zöldséggel, mint édességekkel. Ugyanilyen nagy gonddal vigyázzunk a lelkükre is! Tartsuk számon, hogy mit vesznek magukhoz ebben a tekintetben. Olvassunk nekik sok mesét, vetítsünk diafilmet, énekeljünk együtt, játsszunk sokat a szabad levegőn, társasjátékozzunk! Válaszoljunk őszintén a kérdéseikre és ha lehet, mutassuk be nekik a szerető mennyei Atyát! Tapasztalják meg feltétel nélküli szeretetünket, hogy ők is növekedhessenek, fejlődhessenek, virágozhassanak és később jó gyümölcsöket hozzanak majd felnőttként. Ennek az alapjait most vetjük el. És mindeközben nem feledkezhetünk meg a saját lelkünk táplálásáról sem, hiszen adni csak az tud, akinek van miből.