emlékezés

Az utóbbi pár nap nagyon sűrű és fárasztó volt. Talán most kezdenek lecsengeni az események, amik közül egyet emelnék ki.

Tegnap este Zsolti nagymamája meghalt. Már egy hete rosszabbul volt, de nem gondoltuk, hogy ilyen rosszul van. Úgy terveztük, hogy Zsolti ma látogatja meg, de erre már nem került sor. Tegnap még imádkoztunk érte a házi csoporton, bízom benne, hogy ez is segített neki. Az ő halála azért vet fel bennem nagy dilemmát, mert amennyire tudjuk, nem hitt abban, hogy Isten szereti őt annyira, hogy az egyetlen fiát áldozta fel azért, hogy neki ne kelljen életében, és örök életében szenvednie. Azt nem tudjuk, hogy az utolsó napjaiban, amikor már a környezetével nem tudott kapcsolatot felvenni, felvett-e kapcsolatot azzal, aki teremtette...Majd megtudjuk.

Kati néni nagyon egyszerű életet élt. Elvégzett valamennyi osztályt az elemiből, de sosem érdeklődött a tanulás, a világ megismerése után. Elvégezte a napi feladatait, nem gondolkozott miérteken. Rajta keresztül láthattam, hogy milyen az idős kor egy olyan ember számára, aki csak sodródik az életben. Ahogy Zsolti megnőtt, lediplomázott, megnősült, már az sem adott célt Kati néni életének, hogy az unokája nevelésében segédkezzen. Nem maradt semmi értelmes tevékenysége a kedvenc cicája ápolásán kívül. Azt szokták mondani, hogy akkor lesz vége az ember életének, amikor már nem tud célt kitűzni maga elé. Ezt láttuk rajta keresztül is. Egyébként velem mindig is nagyon kedves, szeretetteljes volt. Szívesen fogadott be a családjába.

Mindezek ellenére hiszem, hogy idősként is lehet élvezni az életet. Biztos másként kell csinálni, mint most, de biztos vagyok benne, hogy ez az életszakasz is lehet szép és hasznos. Ahogy látom a gyülekezetünkben lévő idősebb embereket, mindig a fiatalságot látom bennük, mert azon fáradoznak, hogy az Istennek dicsőséget szerezzenek az életükkel. És azt is látom, hogy mekkora különbség van egy - egy idős ember között. Vannak, akik öregségük ellenére is még elmélkednek, dolgoznak a szakmájukban, Isten ügyéért élnek, és ez fiatalon tartja őket. Van céljuk. És vannak azok, akik csak úgy vannak és eltengetik a napjaikat. Az értékes napjaikat, amikből egy sem fog megismétlődni. Nekik nincs céljuk. Én, az előbbi csoportba szeretnék tartozni.