Élményekben gazdag ez a hét, el is fáradtam :) Ezen a héten járok be dolgozni utoljára, hétfőtől itthon fogok készülni Nelli baba érkezésére.
Érdekes ez, mikor búcsút kell venni az addig olyannyira a hétköznapjainkba ivódott dolgoktól, személyektől. Hiába, hogy megbeszéltük: tartjuk a kapcsolatot, mégsem fogunk minden héten találkozni... Igazán kedvesek voltak a gyerekek is, ki így, ki úgy fogalmazta meg az érzéseit, ki csak átölelt. Az az igazság, hogy megszerettem őket. A főiskolai hallgató, aki nem mellesleg tegnap ötösre záróvizsgázott, fogalmazta meg, hogy a családok részévé váltam. Óhatatlanul így alakul, ha valaki hivatásként tekint a gyógypedagógiai terápiai munkára.
Hálás vagyok ezért a pár évért, hogy itt, ennyit, ezekkel az emberekkel dolgozhattam. És nem is zárom le teljesen ezt a szálat, csak pihenni engedem, amíg Nelli és leendő testvérkéi teljes időben tartanak igényt rám.
Arról meg ne is beszéljünk, hogy milyen furcsa volt úgy ülni a BKV-n ma, hogy tudtam, ezután nem kell minden nap tömegközlekednem ;) Pedig már épp kezdték az emberek maguktól átadni a helyeiket :)
Érdekes ez, mikor búcsút kell venni az addig olyannyira a hétköznapjainkba ivódott dolgoktól, személyektől. Hiába, hogy megbeszéltük: tartjuk a kapcsolatot, mégsem fogunk minden héten találkozni... Igazán kedvesek voltak a gyerekek is, ki így, ki úgy fogalmazta meg az érzéseit, ki csak átölelt. Az az igazság, hogy megszerettem őket. A főiskolai hallgató, aki nem mellesleg tegnap ötösre záróvizsgázott, fogalmazta meg, hogy a családok részévé váltam. Óhatatlanul így alakul, ha valaki hivatásként tekint a gyógypedagógiai terápiai munkára.
Hálás vagyok ezért a pár évért, hogy itt, ennyit, ezekkel az emberekkel dolgozhattam. És nem is zárom le teljesen ezt a szálat, csak pihenni engedem, amíg Nelli és leendő testvérkéi teljes időben tartanak igényt rám.
 |
| köszönöm virágcsokorral |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése