"Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek."

2016. július 2., szombat

három éve

Életem legnagyobb változása kezdődött három éve és fél órája, mikor hajnalban arra ébredtem, hogy elfolyt a magzatvíz, ami addig védte Nelli lánykát. Hozzá teszem, hogy pont július másodikára volt kiírva ez a nagy esemény. Különlegesség, hogy végül csak harmadikán, éjfél után fél órával érkezett meg a kisasszony, ahogy az édesapja "óhajtotta". :) Csodálatos élmény volt a születése, annak ellenére, hogy 19 órán át tartott. De még ez is olyan gyorsnak tűnt ahhoz képest, hogy egy új ember születik, még kilenc hónap is kevés felfogni ezt a csodát! 
pár naposan itthon
Akkoriban egyáltalán nem jelentett problémát nekem semmi a várandóssággal járó változás pl. a striák, a felszedett kilók, a vizesedés. Örömmel; és mondhatom, gond nélkül viseltem valamennyit, annyira élveztem ennek az áldott időszaknak a különlegességét. Persze, most már kicsit másként viseltettem a hasam zebraságához, bár e mostani állapotot inkább Matyi legény számlájára írhatom.. 

Három éve mit sem sejtettünk Zsoltival arról, hogy az életünk alapvető változás elé néz. Illetve elméletben tudtuk ezt, de egészen más a gyakorlatban átélni, főleg azzal a magabiztossággal, amivel én készültem a gyereknevelés első időszakára. "Ó, nekem ez nem lesz gond. Gyógypedagógus vagyok, világ életemben gyerekek között forogtam, tudom milyen ez.." Fitty - fenét! Egészen más tanítani gyerekeket, vigyázni barátok gyermekeire, mint saját gyermeket nevelni! Ez utóbbi ugyanis 24 órás szolgálat, még akkor is, ha van nagyszülői segítség, vagy édesapa jól terhelhető. Megszűnik a gondtalan élet amikor azt és akkor csinál az ember lánya, mikor kedve tartja! Ezzel a korláttal nehéz volt szembesülnöm Nelli születése után. Matyinál már nem kellett megküzdeni ezzel a gondolattal, jóval kevesebb érzelmi nehézséget hozott az ő születése ebből a szempontból. 

kóstolgatás az első szülinapi tortából
Mégis: Nagyon megéri édesanyának lenni! A saját gyermekeimbe fektethetek, nem máséba, ahogy korábban. Az is szép volt nagyon, de itt érzem igazán, hogy annak a gyümölcsét eszem, amit vetettem. Nagy felelősség az önállóság felé terelgetni a kis emberpalántákat, ilyen komplex, hosszútávú, örök élet távú feladatom még sosem volt korábban. Hihetetlen, hogy Isten rám, ránk meri bízni ezt a "feladatot". Sokszor nagyon mókás, mikor Nelli vicceskedik. Sokszor megható, például mikor virágcsokrot szed magától, hogy kedveskedjen, vagy mikor félálomban csak úgy megpuszil. Sokszor idegesítő, főleg itt a harmadik év küszöbén, mikor egy félbevágott kenyérszelet is éktelen hisztit képes indítani, ha az elképzelésben nem szerepelt a félbevágás... De mégis, a legszebb feladata ez az életemnek és jó tudni, hogy a vele járó felelősségnek is vége lesz egyszer, 18 + pár év után. Ezért most élvezem, mikor még benne vagyok nyakig, mert olyan gyorsan elmúlik ez a pár év, ahogy erre bizonyíték az előző háromszor 365 nap elrohanása is. 
a második szülinapi torta élvezete


2 megjegyzés:

leda írta...

Isten éltesse sokáig Nellit! Nagyon szeretem olvasni a blogodat, az anyaságról írt gondolataiddal mindig annyira tudok azonosulni, hogy az a furcsa, miért is nem én írtam őket. :)

Anna írta...

Köszönjük a köszöntést, átadom! :) Nekem pedig igazi öröm - meglepi a hozzászólásod, köszönöm! :)