Újabb nosztalgikus írás következik... nem csoda, hiszen holnap lesz Matyi egy éves nagy legény. 2015. július 16-án született, 9 órakor. Tavaly kb. ilyenkor folyt a nagy tanácskozás, hogy mi tévők is legyünk, menjek-e haza a szokásos CTG vizsgálat után, vagy maradjak-e már bent a klinikán. Kedves szülésznőm marasztalt volna, kedves doktor nénimet meggyőzte az érv, hogy Nellinek még azt mondtam, hogy hazamegyek aznap, szerda volt. Kicsit tartott ugyan az autóban szülés lehetőségétől, de megbeszéltük, hogy kapcsolatban maradunk, így hazautaztam...és milyen jól tettem!
Csilla már nálunk volt készenlétben állva, hogy vigyázzon a lánykára, így a következő napok ebédjének elkészítése után maradt egy kis időm. Tisztán emlékszem, hogy milyen türelmetlen voltam már az állandó készenlét miatt, mikor Isten arra vezetett rá, hogy ha dicsérem Őt, könnyebbé válik a várakozás és lehet, hogy rövidebbé is. Milyen jó volt olvasni a zsoltárokat és milyen jó volt este érezni, hogy készülődik itt valami. Persze, nem voltam biztos a dolgomban, hiszen akkor még nem tudtam milyen egy igazi fájás, nem tudtam mire számítsak (Nellinél ilyesmiben nem volt igazán részem), de telefonos egyeztetés után azért elindultunk éjnek évadján, mert szerettem volna én is tutira beérni a klinikára, hát még Zsolti! :)
Emlékszem milyen nyugodt volt minden, egyedül voltunk, így teljes figyelmet, gondoskodást kaptunk a csodaszép, csodakényelmes szülőszobán. Jó volt gyönyörködni a hajnalban, jól esett ez a csendes várakozás, aztán megérkezett Móni néni, a szülésznő. Már csak így emlegetjük, Nelli miatt és megérkezett a doktor nénink is. 6:30 felé burkot repesztett, innentől kezdve már másként volt idilli a szülés, már tudom milyen a szülési fájdalom, de hálás vagyok érte, hiszen szerettem volna megtudni ;) És olyan jó, hogy Matyi ilyen hamar megérkezett, két és fél óra alatt, ez fantasztikus kegyelem! És az is, hogy velünk lehetett, szopizhatott. Igazán jól indult a nap! :) Az is tisztán bennem van, mikor pár órával később, 11:30 felé azt éreztem, hogy elfogyott a tartalék, a szülés utáni étek és rettenetesen éhes vagyok, ennem kell, most! Jött a csodakedves nővérke és hozta életem legfinomabb levesét és grízpapiját. "Még nyelvemen sincs a szó, te már egészen érted azt..."
Matyi pedig csodálatos, eleven, kíváncsi kis örökmozgó. Minden lehetőség megvan benne ahhoz, hogy okos, boldog emberré váljon. Egy percre nem lehet magára hagyni, mert biztos kitalálja, hogy megvizsgáljon valami még felfedezésre váró szerkezetet pl. a WC csészét. Olyan szépen lépeget, már 3-4 métert megtesz egyedül. Hálás vagyok, hogy része lehettem élete első évének, ezek az első évek megfizethetetlenek, csodálatos látni a fejlődésüket, kibontakozásukat! És mi lesz még! Hálás vagyok nagyon ezért a kis csomagért is, aki nevéhez híven, valóban az "elkészített jó" számunkra, Isten ajándéka!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése