az új kenyér tanítása

Augusztus 20 alkalmából ma reggel kenyeret sütöttem. Nem vagyok a bajnoka ennek a mesterségnek, de gondoltam, hogy teszek egy újabb próbát. Olvastam tegnap a kenyérről, kenyérsütésről és azt is megtudtam, hogy miért rajzolnak keresztet a kenyér tetejére. Mivel a kenyér dagasztása, kelesztése egy misztérium, amiben átalakul az anyag, a kereszt bevágása közben elmondtak a régiek egy imát, hogy jól megsüljön a kenyér, legyen ízletes, hiszen a szűkös alapanyagokkal jól kellett gazdálkodni. 

Nagy lelkesedéssel vágtam bele a kenyér készítésébe, egy egyszerűnek tűnő receptet választottam: ír szódás kenyér. Pár percig kell csak dagasztóvillával dagasztani a tésztát és a formázás után már mehet is a sütőbe. Pontosan követtem a receptet, egy darabig.. Ha már kenyérsütés, gondoltam én, hát kézzel gyúrom össze a tésztát.. jó nehéz volt megszabadulnom a ragacsos masszától...! Kicsit több lisztet tettem bele, hogy ne legyen olyan ragacsos... 

Lássuk csak, mi lett az eredmény: 

Egy igen finom, masszív tökmagos kenyér, amit élvezettel fogyasztottunk ma reggel. DE, látható, hogy nem dagadt se kétszeresére, se háromszorosára a tészta a kereszt berajzolása közben elmondott fohász ellenére sem. Hát hogy lehet az, a jó Isten nem törődött a mi kis ünnepi kenyerünkkel?! 

Lássuk csak, mi történhetett: 

A recept szerint fehér liszttel kell dolgozni és csak kis arányban keverhető a tészta teljes kiőrlésű liszttel. Én világos rozslisztet és kevés Graham - lisztet használtam. Figyelmeztetett a recept, hogy az a jó, ha kissé ragacsos a tészta. De vajon mi számít kissé-nek? Elmondtam a fohászt a megfelelő ponton, de vajon megáldhatja-e a jóAtya azt a munkát, amit nem pontosan a recept szerint csináltam? Magam jónak tűnő ötletétől vezérelve eltértem a recepttől, ezért kicsit a végeredmény is eltért az elvárhatótól. Kaptam egy finom, de igen kemény héjú, nehezen szeletelhető kenyeret. Nem katasztrófa, hogy ilyen, hiszen ízletes, csak hogy ugyanezzel a munkával, időráfordítással sokkal jobb is lehetett volna! 

Így van ez a mi Istenünkkel is. A legjobbat tervezte felőlünk, a legjobbat kívánja nekünk és azért ad receptet, hogy ez meg is valósulhasson. Mi történik, ha magunk jó ötletétől tartva eltérünk attól? Jó esetben lesz egy remek életünk, amit élvezünk, csak hát ott motoszkálhat bennünk, hogy mi lett volna ha követjük mindenben az Urat? Mi minden áldásból maradok ki, ha önfejű vagyok? Én szeretnék mindent, amit Isten nekem tartogat, ezért próbálom követni a receptet: 

"Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székére,
hanem az ÚR törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal.
Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz." Zsoltárok 1: 1 - 3