Már egy ideje töröm a fejem, hogy a szokásos kliséken túl mit mondanék, ha megkérdezné tőlem valaki, hogy miért is jó anyának lenni. Miért érdemes, miért vállalja.. Nehezen tudom megfogalmazni.
Nellit és Matyit ajándékba kaptuk a jó Istentől, ezt határozottan állítom, még akkor is, ha nekünk is tennünk kellett értük, mégis semmit sem tehettünk volna, ha Isten nem nekünk, nem a születésükkor szerette volna adni őket. Hiszen "Isten ajándéka a gyermek.." . Ajándékozottnak lenni nagyon jó dolog! Másrészt bennem és a legtöbb nőben úgy hiszem ott a vágy, hogy anya legyen. Egyszerűen belénk van kódolva: "Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet..."
Fantasztikus, hogy két ember szeretetéből egy harmadik ember lehet, ez egy olyan csoda amit nem hiszem, hogy földi életem során megértek majd, de talán majd utána :)
Ahogy ma délelőtt kint hintáztunk Nellivel egyszer csak megsimogatott és azt mondta, hogy "Anya, nagyon szeretlek!" Hát ezért pl. megéri szülőnek lenni, de nem leszek vattacukros, ezekből a pillanatokból van kevesebb. Egy tökéletes napban is van sírás, hiszti, huza - vona, néha baleset is. De attól az a nap még tökéletes marad, mert ezek is beletartoznak már egy tökéletes napba, mert szülőként talán megértjük, hogy nem mindennek kell minden pillanatban tökéletesnek lenni. Nem arra gondolok, hogy beérjük az 'elég jóval', hanem a tökéletesedésre törekvésben nem veszünk el, hanem akkor is tudjuk élvezni a pillanatot, ha valami hibádzik kissé.
 |
| Tökéletes kép. Miután elkészült Nelli hanyatt homlok futott el másik irányba, hiába hívtam vissza...;) |
 |
| Ő még nem tud elfutni :) :) |
A gyermekeimtől ebben a korban még feltétlen szeretetet kapok. Kritikát is, már megfogalmazva is pl.: "Anya, ne kiabálj!" de bármit teszek Nelli szeret és ezt ki is mutatja. Ez fantasztikus és olyan tulajdonság, amivel nem szabad visszaélni és eszembe juttatja, hogy így kell. Így kell veszekedni, megharagudni, hogy a másik pillanatban a (kölcsönös) bocsánat kérés után már megnyugszunk és szeretjük egymást ugyanúgy. Így kell feltétel nélkül szeretnem a férjem is. A gyerekek mellett folyamatos emlékeztetőt kapunk arról hogy nem kell túlbonyolítani az életet. Hozzuk ki a legjobbat a dolgokból, élvezzük azt és szeressünk. "Ha olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek.."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése