A múlt héten ismét Váralján voltunk és részt vettünk a falu három napos napközis táborában, amit a baptista gyülekezet szervezett. Érdekes volt félig kívülről látni egy ilyen eseményt. Mennyire fontos, hogy tudjunk együttműködni, hogy vállaljunk egyenlő részt a feladatokból, hogy még véletlenül se kevesekre háruljon minden. Ez többé - kevésbé működött is! És milyen fontos, hogy amit adunk, az olyan szeplőtlen, tiszta, legjobb legyen, ami méltó Istenhez! Ez is működött többé - kevésbé!
Fantasztikus volt látni a sok gyereket, ahogy élvezik a játékokat, a finom falatokat, a bibliaórát, az odafigyelő felnőttek társaságát, a baseballt, a zenét! Nem is gondoltam volna, hogy ennyi gyerek él a faluban, jó hogy legközelebb már úgy fogunk odautazni, hogy hozzájuk is kötődöm.
Én is tarthattam egy foglalkozást, amin Ruth és Naómi történetével foglalkoztunk, próbája volt ez a bibliaismereti óráknak amin olyan sokat dolgoztam az elmúlt félévben. Örömmel tapasztaltam, hogy itt is működtek a kooperatív módszerek és sok játékban, cselekedtetésben észrevétlenül tanulták meg a lurkók a történetet és tanulságait.
Aztán eljött a hétvége, vége lett a tábornak és Zsolti is megérkezett. Egy év után először randiztunk újra kettesben Anyuék és egy csodás pincér jóvoltából. Emlékezetes este marad számunkra! A szombatot szurkolással töltöttük, Attila érmet kapott egyéni triatlon versenyzéséért Szálkán, Dani - Simon és Krisztián pedig kb. 2 perccel maradtak le róla, de sebaj az élmény megmarad. Fantasztikusan álltak helyet a fiúk és mi is élveztük az éljenzést! Vasárnap pedig Csilla kiugrott egy repülőből, mi a földről drukkoltunk, hogy nyíljon ki az ernyő. Már csak az élmény volt, hogy láthattuk felemelkedni a repülővel, majd kiugrani belőle és ereszkedni lefelé, végül a letörölhetetlen mosolyt az arcán! Csodás hétvégénk volt és csodás újra itthon lenni, kicsit csendben lenni, nagyokat aludni, hárman lenni.
