Jeles nap ez a mai, na, nem azért mert munkanap. 17 évvel ezelőtt született meg az első kis testvérem, Csilla. Emlékszem, hogy a dédimama vigyázott Andira és rám, amíg Anyu a kórházban volt, Apu pedig éppen egy másik városból sietett hazafelé. Andival szépen helyet foglaltunk a kórházi váróban, miután Dédimama elkísért minket a nagy esemény helyszínére. Ő korábban ott dolgozott, szóval szabadon járt-kelt az intézményben. Jó sokáig várakoztunk, aztán valahogy haza is jutottunk annak tudatában, hogy Csilla megszületett. Eztán kezdődött csak a móka. Igazán aranyos, szőke fürtös kisbaba volt, szívesen segítettem körülötte, amiben csak kellett. Emlékszem, hogy milyen nagy megtiszteltetésnek éreztem, mikor Anyu pár hónappal később megengedte, hogy egyedül vigyem le a játszótérre a babakocsiban, persze ő az ablakból figyelt minket. Szóval, jó élmény volt, hogy húgom született, annak ellenére is, hogy átvette a nyolc évig stabilan őrzött legkisebb gyerek szerepét. Még most is élvezem, hogy sokan vagyunk testvérek!
Isten éltessen, Csilla a születésnapodon és legyen még sok - sok ilyen jeles nap az életünkben! Igazán boldog következő évet kívánok!
"Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és józanság lelkét." II. Tim. 1:7
 |
| Az ünnepelt :) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése