Látom magam előtt az Urat, ahogy a magasból letekintve
nagy gonddal és körültekintéssel válogatja ki eszméinek megtestesítőit,
és utasítja az angyalokat, hogy jegyezzenek be mindent egy nagy könyvbe.
-Arnold Elizabeth: fiú, védőszentje: Mátyás.
-Frederick Marjorie: leány, védőszentje: Cecilia.
-Martin, Caroline: ikrek, védőszentjük. . . adjuk nekik Gellértet! Ő már hozzászokott a közönségességhez.
Végül az Úr átnyújt egy nevet az angyalnak, és elmosolyodik:
- Ennek az asszonynak adjunk egy fogyatékos gyermeket.
Az angyal kíváncsiskodik:
-Miért éppen neki, Uram? Hisz olyan boldog!
-Éppen
azért - mosolyog az Úr. - Hogy adhatnék fogyatékos gyermeket olyan
asszonynak, aki nem ismeri a nevetést? Kegyetlenség volna.
-De lesz-e hozzá elég türelme? - kérdezi az angyal.
-Nem
akarom, hogy túl sok türelme legyen, mert akkor belefullad az
önsajnálatba és elkeseredésbe. Ha túlesik az első megrázkódtatáson és
legyőzi a sértettség érzését, jól fog boldogulni a helyzettel. Figyeltem
ma ezt az asszonyt. Meg van benne az az öntudat és függetlenség, amely
oly ritka és oly szükséges erény egy anyában. Látod, olyan gyermeket
adok neki, aki a saját világában fog élni. Az anyának ezzel kell majd
együtt élnie, és ez nem könnyű dolog.
-De Uram, talán nem is hisz benned!
Az elmosolyodik:
-Az nem baj. Azon segíthetünk. Ez az asszony tökéletesen megfelel. Megvan benne a megfelelő egészséges önzés.
Az angyal levegőért kapkod: - Önzés??? Hát az önzés erény?
Az Úr bólogat:
-Ha
nem tud néha elszabadulni a gyerekétől, nem fogja bírni a dolgot. Igen,
ő az az asszony, akit megáldhatok olyan gyermekkel, aki nem tökéletes.
Most még nem tudja, de irigyelni fogják őt. Soha nem fog bedőlni az üres
szavaknak. Soha nem fog megtenni konvencionális lépéseket. Amikor a
gyermeke először mondja neki, hogy "anya!" , csodát fog átélni, és ennek
tudatában is lesz. Ha elmeséli gyermekének, milyen egy fa vagy a
naplemente, olyannak fogja látni a teremtményeimet, amilyennek kevesen
látják. Úgy látja majd a dolgokat, olyan tisztán, ahogy én látom. A
tudatlanságot, a gonoszságot, az előítéleteket. És megengedem neki, hogy
fölébük emelkedjen. Soha nem lesz majd egyedül. Minden napján, élete
minden percében mellette leszek, mert az én munkámat fogja végezni, és
ez olyan biztos, minthogy mellette állok.
-És ki legyen a védőszentje? - kérdezi az angyal, és tolla megáll a levegőben.
Az Úr elmosolyodik:
-Elég, ha adunk neki egy tükröt.
2 megjegyzés:
Véletlenül keveredtem ide, és ezt vinném is - ha nem baj. Noémi
Nyugodtan! Örülök, hogy itt jártál, várlak szeretettel máskor is! :)
Megjegyzés küldése