"Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek."

2013. november 14., csütörtök

a sóskúti táj dicsérete

Mostanában, ebben a csodaszép őszi időben sokat sétáltunk Nellivel. Jó a séta, mert fél óra alvást biztos nyerek vele, és nekem is jólesik kimozdulni, annak ellenére, hogy nem találkozunk út közben senkivel. Na jó, ez így nem igaz, mert múltkor is összefutottunk egy csapat lovassal és hátasaikkal, egy bringással és egy bácsikával, nem éppen tipikus "sétálótársak", de azért örültünk nekik. Szóval a táj...gyönyörű! Kilépek a házból, sétálunk 5 - 10 percet, átverekedünk a sártömegen és máris erdőn - mezőn barangolhatunk, fantasztikus! Igazi lélektöltő! Nelli is szeret nézelődni már ezen közös programjainkon kendőből, és babakocsiból is, nagyon édes! Azt még nem tudom, hogy télen hogy fogunk sétálni itt, a prérin, de "ezen a hídon majd akkor megyünk át, ha odaérünk..." Most élvezzük a mostot. 
a pataknál
október 23-án
Kálvária - domb
néha Derék és Huba is csatlakoznak :)
Kimondhatatlanul hálás vagyok azért, hogy nem autókat és lépcsőket és egyéb akadályokat kell kerülgetnünk. Klassz, amikor ott marad a nyomunk a homokban a quad-, bicikli- és pata nyomok mellett. :)

Nincsenek megjegyzések: