váraljai fotográfiák

ifjú házasok :)

kedvenc doktor néninkkel

Kérek még sütőtököt!

Dani szurkolói csapata

a lányok

a lányok II.

készülés az érettségire, és az életre ;)

a nagymedve és a bocs

nagymamival

Újra Itthon

Újra itthon vagyunk! Az egész múlt hetet Váralján töltöttük. A hétvégén ünnepeltük Apu szülinapját, aztán Nellivel ott maradtunk még pár napot élvezni a nagy család adta örömöket. Tényleg nagyon - nagyon jó volt, semmi más dolgunk nem akadt, csak élvezni egymás társaságát. Apu és Anyu főztek, sütöttek, mosogattak, segítettek, sétáltak, szóval igen fejedelmien ki voltunk szolgálva, hiányoznak is, na de nem ám csak ezért! ;) Nelli kedden meg is tanult mászni, gondolta, hogy kihasználja a nagy ház biztosította távolságokat egy kis gyakorlásra. Igazán jól megy neki, ahogy ráérzett a mozgás ritmusára le is cserélte az eddig jól bevált kúszást és mára a megfontolt mozdulatokat felváltotta az egy hetes rutin. Igazán ügyes, sőt, tegnap már profi módjára kapaszkodott állásba rajtunk csimpaszkodva.

Olyan hálás vagyok a jó Istennek, hogy ilyen szép helyeken lakunk! Váralja csodás vidék, pár lépés a faluban és máris az erdőben vagyunk, úgyhogy igazán otthon éreztük magunkat, bár az utak nem rázna annyira! Nelli meg is tanulta, hogy a babakocsiban is lehet hosszan aludni, ma másfél órát szundikált a viruló napsütésben, míg én alternatív utakat kerestem a hegyről le. Persze, nagyon fáradt volt a tegnapi felnőttek számára is zsúfolt nap után. Tegnap reggel keltünk útra, hogy hazajöjjünk, nem is haza, kapásból az imaházba autóztunk, ott találkoztunk rég nem látott kedvenc férfiemberünkkel, és csak az istentisztelet után jöttünk haza, ebéd után irány Újpest, ahonnan a kivilágított budapesti fényekben gyönyörködve és fáradtan tértünk haza.

Szóval, szuper hetünk volt. Nagyon élveztem, hogy a családdal vagyunk, hogy Nelli milyen boldog, mikor Csilla és Dani hazaér, hogy milyen szívesen játszik velük, hogy milyen jókat sétál a nagyszüleivel és egyedül is eltölti velük az időt, amíg anyukája szépül a Sonya partin. Andiéknál is megint igen jól éreztük magunkat, és életem első Scrabble győzelmét arattam le náluk! Hálás vagyok, hogy ilyen jó kis családba pottyanhattam annak idején! Képek később, ha megtaláltam a fényképező kábelét a sok csomag között... :)

a házasság hete apropóján: ikeás randi

A szombati napunk csúcspontja az esti spontán, ikeás randi volt. Reggel felvetettem az ötletet, hogy mi lenne, ha valamikor a nap folyamán beugranánk az Ikeába, nagy meglepetésemre, Zsoltinak tetszett az ötlet. Így a délutáni sütőben sült fánk kóstolása után el is indultunk. Nelli az oldalamon élvezte a fényeket, illatokat, mi pedig kézen fogva ballagtunk végig a kiállítótéren. Nagyon - nagyon klassz volt! Beszélgettünk, nézelődtünk, igazán értékes minőségi időt töltöttünk együtt, igazán kellett ez nekem! És vettünk pár apróságot is, de nem ez volt a lényeg, hanem, hogy együtt voltunk és nem otthon! Igazi nagy lélegzetvétel volt ez számomra, akinek az egyik szeretetnyelve a minőségi idő!

Alvás nálunk

Ahogy Nelli megszületett, rengeteg kimondott - kimondatlan elvárással találtuk szembe magunkat. Így fektesd le, úgy fektesd le, hagyd sírni. De jó, hogy van tejed, de még mindig csak anyatejet kap? Még nem mászik, már itt az ideje, hogy valamit csináljon. Hogyhogy csak fél órákat alszik egyhuzamban nappal? És hogy fejlődik, mit mond már? Tudom, hogy ezek általában jóakaratú kérdések, de  bennem ilyen érzést kelt: "Hagyjuk már ezt a gyereket a saját ütemében fejlődni! Ne nyomjuk agyon az elvárásainkkal!" Magamat is figyelmeztetnem kell erre néha, de még rosszabb, ha mást is kellene... Így vagyunk az alvással is.

Nem az Európában megszokott utat választottuk, amikor rájöttünk, hogy nem kell sétálgatnunk Nellivel éjnek - évadján és mindenféle trükköt bevetnünk, ha megengedjük neki, hogy a mi ágyunkban aludjon és kedvére szopizzon éjszaka is. Nem néztünk utána ennek tudatosan, előbb született meg nálunk a gyakorlat, aztán találtam hozzá irodalmat is, ami megnyugtatott, hogy nem vagyok rossz anya, ha engedem, hogy velünk aludjon a lány, hiszen természetes igénye a testközelség. Így nem is alussza át az éjszakát a szó klasszikus értelmében, mert félálomban sokszor tart igényt a szopizásra, egy - egy fejlődési ugrás előtt pedig gyakran ébred, és sokkal könnyebben alszik vissza, mintha a kiságyból kéne kivennem stb. Pedig a kiságy is a mi szobánkban van. Mostanában, ahogy érik az idegrendszere, egyre többet alszik egyedül (mellettem, de elfordulva tőlem az ágyban), nem tudom, hogy meddig igényli még ezt a szoros közelséget, de minket nem zavar, sőt, igyekszünk élvezni minden pillanatát, hiszen rohamos ütemben fejlődik ez a kis csöppség. Úgyhogy amíg mindhármunk ki tudja pihenni magát a családi ágyban, addig jó így!

Nelli baba felült

Ma lett Nelli hét hónapos, felüléssel ünnepel a leány. Tegnap sikerült neki először önállóan teljesítenie a küldetést, apa gatyamadzagjáért mindent! - örömkurjantással. Mi is örültünk! Úgyhogy most már hivatalosan is búcsút mondunk annak az áldott állapotnak, hogy ott hagyhattuk a szoba közepén pár játékkal, amivel is boldogan eljátszogatott. Most is ott hagyhatjuk, de mire visszanézünk teljesen máshol bújkál, olyan gyorsan kúszik, mint a csík! A felüléssel pedig új lehetőségek tárháza áll nyitva előtte, szuper, hogy minderre teljesen egyedül jön rá és fejleszti tökélyre új képességeit! Nekem sem szabad lemaradnom a ház bababaráttá tételében. :) És akkor itt a megörökített pillanat az első egyedül végrehajtott felülésről: 

kis boldogsággombóc

könyvmolyképző