Még mindig tart a szülinapos július. Így minden héten hálát adhatok a gyerekeinkért. Most különösen ott vannak a szemünk előtt. Figyeljük őket, hogy "tavaly ilyenkor még csak..., most meg már...". Klassz, ahogy kibontakoznak, önállósodnak.
Ebben a hónapban eddig 3 tortát sütöttem. Egy áfonyás kevert tésztásat, egy tejszínes tortát és a nagy attrakciót Matyi szülinapjára tartogattam. A kék marcipános tortát. Nem kaptunk kék marcipánt, én pedig nem akartam étel festékezni, így kiegyeztünk abban, hogy a torta türkiz kék színű. Szombaton megsütöttem a piskótát, hatalmas nagy torta lett! Régen ezen a ponton kereszteltem át a tortákat lepénnyé. De most nem volt szükség eme cselre. A krém is pikkpakk elkészült, mert kivételesen nem felejtettem el kivenni a hűtőből a margarint. Gondoltam, hogy majd a marcipánozásnál fogok elbukni. De az is egész jól ment. Porcukrot használva egész könnyen nyúlt a massza és már második próbálkozásra sikerült is rátennem a már megkent tortára. Wow! Micsoda profizmus! Én csodálkoztam a legjobban, hogy ez így sikerült, ilyen simán, minden idegeskedés századszori ismétlés nélkül. A marcipán figuráinkat is egész ügyesen, egész hamar elkészítettük Nellivel. Ő egy hóembert formázott, én pedig egy kék kutyát. Hát persze. Mi mást?!
Ahogy másnap, a nagy napon kivettem a tortát, hogy rátegyem a gyertyákat, látom ám, hogy szinte elfolyt rajta a marcipán máz. Ajjaj.. a majdnem tökéletes torta, már koránt sem nézett ki majdnem tökéletesnek. Ez van, gondoltam én. Egy tapasztalattal megint gazdagabb lettem. Nem mindegy tehát, hogy milyen krémet kenek a marcipán alá. Most már tudom. Azért az ünnepeltnek még nagyon tetszett a kreálmány és az első harapásig lelkes is volt. Aztán rájött, hogy ő nem is szereti a marcipánt! Totál csőd! El is szontyolodhattam volna, ha ebben a hónapban már nem evett volna jóízűen két tortából is. Így csak nevettem egy nagyot. A hét folyamán közben rájött az ünnepelt, hogy nem is olyan rossz a marcipán, úgyhogy az utolsó tortaszelet már az ő gyomrába került. Kis vigasz a készítőnek! :) Tehát ez sem lett tökéletes..mint általában. De jónak jó lett, emlékezetes marad és mosolyt csal az arcunkra. Nekem pedig ez fontosabb, mint a tökéletesség!
 |
| Nelli biztosra ment, dobos tortàt kért a cukràszdàból. |
"Uram, te vagy osztályrészem és poharam, te tartod kezedben sorsomat. Osztályrészem kies helyre esett, örökségem nagyon tetszik nekem." Zsoltárok 16: 5-6
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése