"Szédületes, ahogy az idő rohan velünk. Még jó, hogy csak egy ideig teheti. Eljön
majd a pont, ahol - átlépve az örökkévalóságba - már elveszíti jelentőségét,
merthogy abban a dimenzióban nem is létezik. Ezen az oldalon azonban uralni
vágyja életünket, döntéseinket. Presszionál az oly fontosnak és
nélkülözhetetlennek beállított hiábavalók ezrei felé. Máskor meg a múltba
ringat, vagy a jövővel kecsegtet. Neki mindegy, csak ne élj a jelenben. Csak ne
Élj a jelenben. Pár hete olvastam (szintén C.S.Lewis - pontatlanul idézem)
"Istennél az idő nem létezik. Csak az örökkévalóság. Számára az emberi időből
csak a jelen a fontos. A jelen: az örökkévalóság és az idő metszéspontja." A
múlt, a jövő az ördög kedvenc területe. A múlt, amivel - ha rossz volt - örökre
megkötözne, megkeserítene / ha jó volt - örök nosztalgiával elvonna a jelen
lehetőségeitől. S a jövő, amely meg főleg kiismerhetetlen. S amelyre
koncentrálva villámgyorsan épül fel az elmében az aggodalom, félelem vagy épp
ábránd és illúzió. Ezért is mondja a Prédikátor 6:7:" Többet ér az, amit lát
a szem, mint ami után sóvárog a lélek. Ez is hiábavalóság és hasztalan
erőlködés."
Hiábavaló, hasztalan erőlködés.Vagy örökkévaló, maradandó létezés a mában."
Hiábavaló, hasztalan erőlködés.Vagy örökkévaló, maradandó létezés a mában."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése