Karácsony az első poronttyal

Izgatottan és titkon kissé félve vártam a karácsonyt, hiszen annyit már megtanultam ez a röpke öt és fél hónap alatt, hogy jobb nem tervezni, vagy ha mégis, akkor készüljek A, B, C, D, E verziókkal, amiből az E= ahogy esik, úgy puffan. Még jó, hogy 23-án van a szülinapom, így a karácsonyi süti biztosítva a szülinapi tortával, amiről ugyebár nem nekem kell gondoskodni! Végre megvan a cáfolhatatlan érv, miért szeretem a szülinapom időpontját! 

24-én szépen, ráérősen kezdtük a napot, majd folytattuk is... Délután aludt egy nagyot Nelli, ekkor gyorsan elkészítettem a halászlét, az egyetlen olyan ételt, ami Zsolti szerint nem maradhat el Szenteste. Jó volt kicsit egyedül lenni, és nyugodtan sürögni - forogni a konyhában! Mikor Nelli felébredt, együtt díszítettük fel az 1000 forintért szerzett (nem értjük miért, de örülünk neki) csodaszép karácsonyfánkat, a díszekkel még szebb lett! Nelli pedig végig nagyon jól bírta az estét, egészen 11-ig tudtunk ünnepelni. Zsolti elolvasta a karácsonyi történetet, hálát adtunk, halászléztünk, tortáztunk, Catanoztunk, filmet néztünk, beszélgettünk, játszottunk Nellivel. Nagyon szép ünnepünk volt! Olyan hálás vagyok érte, hogy nyugalomban, jó hangulatban telt és valóban Jézus születésnapját ünnepelhettük! Igazi karácsonyunk volt és nem kellett bevetni az E tervet sem! :) 

Még Váralján jutott időm arra, hogy lélekben készüljek kicsit az ünnepre. Nem meglepő módon újra más vált hangsúlyossá számomra, mint az eddigi években. Már át tudom érezni Mária helyzetét (valamennyire), világra hozni egy gyermeket egy istállóban! Átélni, hogy a megígért Messiás olyan, mint egy hétköznapi gyermek! Nem lehetett könnyű dolga se neki, se Józsefnek, de biztos vagyok benne, hogy az ő állhatatos szülői szeretetük segítette Jézust és könnyebbé tette számára az itt létet, mert kell, hogy tartozzunk valaki/k -hez! Olyan jó, hogy szerető családunk lehet, nem csak a mi kis kedves hármasunk, hanem a tágabb családra is gondolok itt! Hálás vagyok értük!

Anyuval és Apuval