Szombaton találkoztunk a Mikulással, és ez a nagy találkozás eszembe juttatta, hogy is illenék viselkedni a Mikulásnak, vagyis milyen volt a Mikulás anno. Először is ülve, mikrofon nélkül fogadta kis látogatóit, és persze ismerte őket név szerint. Az ajándékokat egy rövid beszélgetés után a hatalmas zsákjából húzta elő, mielőtt ez megtörtént, a merészebbeknek bele lehetett ülni a Mikulás ölébe. Sosem tartoztam a bátrak közé, de jó, hogy a lehetőség meg volt rá! Kulcsfontosságú, hogy maga a Mikulás adta át az ajándékot, nem a segédje!! És meg lehetett kínálni sütivel, várta, hogy énekeljünk neki, hogy rajzoljunk és ha kellett, a krampuszait kint hagyta a hidegben, ha a kevésbé bátrak (azaz én) megijedtek tőlük. Remélem, hogy eszébe jut a Mikulásnak, hogy így fogadja a gyerkőcöket, mire Nelli nagyobbacska lesz! Persze, azért örültünk ám nagyon a szombati találkozásnak! ;)
 |
| a Mikulással |
 |
| élményfeldolgozás |
 |
| lábevő Mikuláskánk |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése