187

Ma végigültem egy különösen hosszú nevelési értekezletet. Ami megragadott, hogy 187 gyerekkel foglalkozunk a módszertani intézményen belül. Ezek a gyerekek vagy budapestiek, vagy Budapesten járnak iskolába, óvodába. És ami még érdekes; a 187 gyerekre 20 gyógypedagógus jut, mert holnaptól két új kolléganő áll munkába. 

fogorvosnál

Ma fogorvosnál voltam, és még párszor vissza kell mennem, hogy egészségesnek nyilvánítsa a fogaim. Viszont egész jól éreztem magam, annak ellenére, hogy fúrt - faragott - gyógyszerezett. Kedves orvos, az asszisztense is aranyos, érdeklődőek, vannak kérdéseik és nem csak annyi, hogy: "Akkor maga tud úgy mutogatni, igaz?" Például arról kérdeztek, hogy a siketvak személyekkel hogyan lehet kommunikálni. Hogy lehet megtanítani nekik a kommunikációt, mit ismernek meg a világból. És nem voltak olyan leereszkedőek, mint a budaörsi fogorvos, akinél igazán rosszul éreztem magam. Nem azért mert fájdalmat okozott, hanem a stílusa miatt. Szóval, összességében meg vagyok elégedve, de akkor leszek igazán boldog, ha nem kell gyökérkezelni a fogam! 

A másik jó hír, hogy ma sikeresen lezártam a mesterképzés első félévét!! Hurrá! Gazdagodtam szakmai ismeretekben is bőséggel, de a szervezés és a teendőim rangsorolása is jobban megy. Kíváncsian várom a következő félévet.

búcsú a karácsonyfától

Ma reggel érzékeny búcsút vettem idei karácsonyfánktól, aztán leszedtem róla a díszeket, majd Zsolti kivitte a kertbe. Ott lesz addig, míg teljesen fel nem használjuk, és meleg nem lesz belőle. Nagyon szerettem ezt a fát, igazán szép volt az ünnepünk, amiben neki is szerepe volt. 

Ez a kép akkor készült, mikor beszereztük a ruhatárolót.

hallom!

Itt egy rövid videó. Az elején látható tavalyi kis tanítványom :)

Hogyan legyek falkavezér?

Az utóbbi két hétben A csodálatos kutyadoki c. könyvet olvastam. Ugyanis úgy éreztem, hogy Derék egy kicsit a fejemre nőtt, ami ugyebár nem jelent jót. Szóval elkezdtem falkavezérnek tanulni, ami jól megy. Ez a könyv tényleg klassz, sok jó tanács van benne, de ami igazán tetszik, hogy az ember kutyához való szemléletét teszi helyre. Abban a tekintetben, hogy miért vannak velünk, mire van szükségük, és mire nincs szükségük. A legjobban az tetszett, amikor leírta a szerző, hogy szerinte minden kutya céllal kerül a gazdájához, hogy megtanítsa valamire. Ezt mindig is éreztem, már Bojtártól kezdve. Biztos vagyok benne, hogy a kutyáim terelgetése sokat segített anno a gyakorlati óráimra való felkészülésben, és még ma is, a nyugodt - határozott vezetés gyakorlásában. Szóval, jó, hogy itt van nekünk Derék és Huba.

A nagy feladatunk, amit minden gazdinak be kéne vállalni a könyv szerint: napi egy óra séta. Igyekszünk majd kreatívan időt szakítani erre is.

Annyira sok minden történt az utóbbi napokban, és annyira ott voltam bennük, hogy ma lemerültem. Újratöltés kéne.

korai kelés

Tegnap reggel már 4:45-kor felkeltem, hogy 8-ra beérjek az egyik negyedikes osztályba, ahova már szakdolgozati vizsgálódás miatt mentem. Szóval, egy kicsit fáradt voltam mikor hazaértem, így megnéztem a Szerelmünk lapjai c. filmet. Ilyen igazán romantikus filmet ritkán látni, az utolsó fél órát kb. végigsírtam, olyan szép volt a történet! Egy bácsi beköltözött a felesége mellé az ápolási, vagy öregek otthonába. A felesége kénytelen volt ott lakni szenilitása miatt, már meg sem ismerte a családtagjait. A férfi mindennap felolvasta neki szerelmük történetét, a néni pedig ennek hatására elkezdett emlékezni. Majd mindketten meghaltak, de még a haláluk is szép volt, ahogy az egész történet! Az igaz szerelmet ábrázolták ebben a filmben. Olyan hálás vagyok Istennek, hogy az én házasságom is szerelemből született, és ma is tart, és reményeink szerint meg is marad (mármint a szerelem :)!

a helyzet fokozódik...

Nem akarok túlságosan politikai témákba belemerülni, de a helyzetet figyelve bátorító volt a mai napi reményt olvasnom:

"Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk." 2Kor. 4,8-9

Amikor megvalljuk hitünket Jézusban, Isten egyszülött fiában, gyakran azt feltételezzük, hogy az életünk könnyebb lesz. Nem számít, hogy sokan erről jó szándékkal, mint bibliai igazságról tanítanak.

Jézus valóban arról tanított, hogy az ő igája könnyű (Mt.11,30), Pál apostol pedig a szombatról, mint a nyugodalom napjáról beszélt (Zsid.4,9), de ezek a példák arra tanítanak, hogy meg kell tanulnunk mélyen bízni Istenben és nem pedig arra, hogy Jézust könnyű követni. Mi, akik az Úr akaratát követjük és megtartjuk, abban bízunk hogy Ő szívén viseli a mi legfőbb érdekeinket (Jer.29,11; Róma. 8,28).

Az Isten Szentlelkének segítségével, aki bennünk és általunk munkálkodik, meg tudunk birkózni azokkal a dolgokkal, amiken épp keresztül megyünk. Pál apostol azt mondja, hogy épp ilyen helyzetekben kell megtanulnunk bízni Jézusban: "Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem." Filippi 4,13

Ha Isten országának kiemelkedő polgárai szeretnénk lenni, akkor nem térhetünk ki az élet nehéz időszakai elől. Úgy, mint Pál, láthatjuk, hogy az Úr nem engedi, hogy megszorongattassunk, amikor nagy rajtunk a nyomás, Ő reményt ad, amikor úgy tűnik, hogy a dolgoknak nincs semmi értelme, Ő velünk van, ha mások elfordulnak tőlünk, és felemel, ha mélyponton van az életünk.(2Kor.4,8-9)

Ahhoz, hogy megbirkózz azzal, amin most épp keresztülmész, szemléletváltásra van szükség. Ahelyett, hogy azt kérdezed, "Miért pont én?" kérdezd azt, hogy "Uram, hogyan cselekedjek?"

Gen - x hétvége

Gen - x hétvégét tartunk a gyüliben. Tegnap este kezdődött, a mai napot is ott töltöttük, és a holnapi istentisztelettel záródik. Nagyon érdekes, kérdéseket felvető alkalom, ahol Reimer Attila és felesége szolgálnak. A lelki ajándékok a téma, olyan megközelítésben, hogy ezzel foglalkozva is jobban megismerjük Istent. Érdekes új dolgokat tanulni, olyasmikre rádöbbenni, amire korábban nem is gondoltam. Érdekes megvizsgálni a gyüli életét, az én életem, a családom életét. Szóval sok gondolkozással, nevetéssel és beszélgetéssel telik ez a hétvége, amit nagyon élvezek!

Teljesen jó, átlátható rendszert építettünk fel az ajándékokkal kapcsolatban:
Vezetői ajándékok: apostol, próféta, evangelista, pásztor, tanító
Helyreállítás ajándékai: vezetés és szervezés, lelkek megkülönböztetése, démonok kiűzése, gyógyítás, hit - Nagyon józan tanítást kaptunk ezekkel kapcsolatban!!
Nyelveken szólás
Kijelentési ajándékok: bölcsesség, ismeret, figyelmeztetés, Isteni kijelentések
Szolgálat lelki ajándékai: segítés, adakozás, könyörületesség, zene, vendégszeretet

Jó volt újra hallani, hogy ezeket valóban ajándékként adja nekünk a JóIsten, hogy éljünk vele a hétköznapi életben, és a gyülekezetben is. Nem kell túlmisztifikálni ezeket, viszont egymást kiegészítve jó használni őket, ha már ajándékba kaptuk!! :)

utazó tanári nap

Érdekes, hogy a mai napom ilyen fárasztó volt, amilyen. Azért érdekes, mert ez az egyetlen olyan nap, amikor az utazásom annyi, hogy másfél órát zötykölődök a BKV-n, aztán tanítok 7 órát (tehát tök jó, hogy nem kell a gyerekek között utazgatnom!!). Ma kivételesen ezután még zötykölődtem fél órát, aztán tanítottam két és fél órát, és csak aztán zötykölődtem haza további másfél óra alatt. Ez összesen 10 óra, amit tanítottam és 4 óra utazás. A tanított órák 45 percesek, az utazás 60 perces órában mérendő. De még így is egy kicsit sok, nem? Ami megnyugtat, hogy ez nem egy szokványos kedd volt. A szokványos keddben csak 7 45 perces, és 3 óra utazásos óra van benne. :)

Mikor hazaértünk, itthon még volt, van hó. Hubával először hógolyóztunk életünk során. Nagyon vicces! Gyúrok egy hógolyót, eldobom, utánarohan, megtalálja, és nem hozza vissza nekem, hanem megeszi! 

Az első igazi téli napon, ellentmondásba keveredtem. Végre hideg van, esik a hó, de metró aluljáróban egy bácsika már nárciszt árul...pedig messze van még a március...

műhold eső II.

A legutóbbi "műhold esőnél", ugyanúgy ahogy ma, Zsoltival kivonultunk a kertbe, nyakunkat kitekerve kémleltük az eget, hátha meglátjuk a felettünk átcikázó leeső óriásszemetet. Ma úgy 10 percig várakoztunk, mikor nem láttunk semmit, bejöttünk, és hamar kiderült, hogy amit vártunk, már a Csendes - óceánban úszkált, amikor mi még az eget kémleltük. Hát igen, még a teraszról sem látni el az óceánig, csak az etyeki Korda Filmstúdióig ...

A kinti fagyoskodás közben, amit mély csendben tettünk meg, annyira hideg volt, hogy nem akartuk kinyitni a szánk, ill. nagyon koncentráltunk, hogy észrevegyük a műholdat, koncentrálni beszéd közben pedig nehezebb. Szóval a csendben eszembe jutott, hogy milyen régen láttam hullócsillagot, és hogy régen, rendszeresen ücsörögtünk kint éjjel a kertben a Kanyar utcában, Váralján, ifi táborokban. Mostanában ez nem szokásunk, és a mostanában itt 'ebben az évben'-t jelent. Pedig milyen jó dolog kívánni egyet, mikor látsz egy hullócsillagot! 

A kutyák pásztorolása egész jól halad. Megértették, hogy a kertben sétálgatva nem éri őket áramütés, csak akkor, ha tiltott zónához, a kerítéshez merészkednek. Eddig tehát jól működik az új rendszer.

kutyapásztor

Ahogy már korábban említettem, kutyáink az utóbbi időben rákaptak arra, hogy a kerítés tövében egy méretüknél jóval kisebb lyukat ássanak, és átpasszírozzák magukat rajta, hogy kedvükre tekereghessenek a környéken. Eddig nem volt eredményes fegyverünk ez ellen. Az általam alkalmazott pedagógia egyáltalán nem jött be, az eltorlaszolás sem, ezért visszatértünk a magyar gyógypedagógia híres alakjához, Bárczihoz. Aki a klasszikus kondicionálásra építette módszerét, amit Pavlov leírásából merített. Ilyen ideológiai alappal láttunk hozzá a kert villanypásztorral való felszereléséhez, délutánra készen is lettünk. Kezdetben nem történt semmi, Derék simán átugrott két kifeszített "kötél" között, ezért sűríteni kellett a drótokon. Huba kevésbé volt szerencsés, cammogó, lassú stílusával, ő rögtön kapott, amit nagy ugatás, és a lábam mellől el nem mozdulás követett. Pár perc múlva Derék is mellénk szegődött... 

Egy szó, mint száz. Eléggé betojtak, még nem esett le nekik, hogy a kellemetlen áram az új kerítésből jön, így kicsit félnek, hogy mikor és hol lesz a következő csapás. Próbáltuk demonstrálni nekik a helyzetet, talán kezdik érteni az összefüggéseket, és már kisebb séta is tehető velük a kertben, persze, csak jutalomfalat ellenében. Bízom benne, hogy hamar leesik nekik a tantusz, hogy a kert kerítés nélküli részei továbbra is árammentesek. 

Azt már tudják, hogy ahol én vagyok, ott nincs áram :)

A kert alsó részére még nem merészkednek

a fehér mumus

a gyerekekről

Van egy mondás, miszerint a gyerekeken látszik, hogy hogy telik az idő. Milyen gyorsan rohan. Az előbb néztem meg pár képet a pécsi ifi mostani tagjairól. Felfedeztem rajtuk egykori, Andival közös gyerekvigyázásaink kedvenc lurkóit, az ikreket, és "leesett az állam a csodálkozástól". Az egyikük szakállat növesztett, és valószínűleg mindkettejükért rajonganak a lányok... Nagyon kis picik voltak még mikor játszottunk velük anno, most pedig már nagyon nagyok....ajjaj

győzelem!

Az előbb fölényes győzelmet arattam Catanban! És ráadásul, a héten ez már a második alkalom, mert vasárnap este megnyertem egy hosszúra nyúlt lovagos játékot is. Ezenkívül leadtam az utolsó beadandómat, így már csak egy vizsga vár rám ebben a félévben, még hozzá 20 - án. Holnap el is kezdek készülni rá.

A másik örömhír, hogy annak ellenére, hogy kutyáink kalandorok lettek, nem éri őket semmi baj az egész napos kint tekergések kapcsán. A héten minden nap arra értünk haza, hogy a kutyák sehol. Aztán néhány perces zajongás után rájöttek, hogy hazaértünk, és ők is méltóztattak befáradni a kertbe, amit nekik kéne őrizni. Zsolti már mindent kitalált, hogy megakadályozza őket az ásásban, és a kutyák is mindent kitaláltak, hogy megakadályozzák Zsoltit a kert biztosításában, annak ellenére, hogy a hálóból lecipelt bútorok újrahasznosítása másodízben is megtörtént. Jelenleg kerítésként szolgálnak... A végleges megoldás valószínűleg a villanypásztor lesz. Ha minden jól megy, Zsolti holnap beszerzi a hozzávalókat, és szombaton felállítja a szerkezetet. Reméljük, hogy a kisebb áramütések eléggé elrettentő erejűek lesznek és bent tartják az állatokat.

Mennyit kell fizetni?

Ma az egyik tanítványom hívhatott három vendéget a foglalkozásunkra az osztályából. Egy nagyon egyszerű kis társassal készültem erre az alkalomra, ami akkora sikert aratott, hogy az egyik vendég ezt kérdezte: "Mennyit kell fizetni, hogy ide járhassak? Csak, mert szólok anyának, hogy szeretnék ide jönni minden héten!" Ezekért a mondatokért érdemes sok energiát belefektetni egy - egy órába :) Finoman megpróbáltam elmagyarázni a delikvensnek, hogy ezért az óráért nem kell fizetni, és nem jöhet minden héten... Szerencsére, megmaradt a jókedve!

szőke

Ma reggel a 7E-re felszállt egy reszkető lábú néni, aki majdnem el is esett mikor elindult a busz. Gyorsan szóltam neki, hogy üljön le a helyemre. Erre pedig a nénit kísérő bácsi így szólt: "És még rosszakat mondunk a szőke nőkről!" Gondolom láthatta, hogy nem tudok mit kezdeni ezzel a mondattal, ezért megjegyezte, hogy ezt dicséretnek szánta. Én pedig mosolyogva hallgattam arról, hogy 2 éves korom után bebarnult a hajam, azóta nem tartozok a szőkék csoportjába, (legalábbis a tükröm szerint nem ...) :)

szekrény újrahasznosítás előtt

A hálóból lecipelt régi szekrény valamilyen rejtélyes oknál fogva elvágódott egyik nap a kertben, miközben várta a sorát az aprításra. Föl sem állítottuk, és még az aprításnak sem jött el az ideje, viszont ma megtanítottam a kutyáknak, hogy lehet rá fölugrani. Íme, az eredmény:

Hubával

konzerv babfőzelék

Tegnap elkezdtünk felkészülni arra az esetre, ha az aknák felrobbannak a Hormuzi - szorosban. Ennek eredményeként este konzerv ételeket vacsoráztunk, hála Istennek, még csak szórakozásból. Emlékszem, hogy csodáltam mindig amikor Apu, vagy Papa kibontotta a konzervet, és már ehettünk is. Úgyhogy tegnap nosztalgiáztunk kicsit, és rájöttünk, hogy azért finomabb a rendes, nem konzervből készült babfőzelék...

Aztán leköltöztettük az ágynak valónkat a karácsonyfa mellé, és idén először a középső szinten aludtunk a karácsonyfa fényeiben gyönyörködve. Ez is szuper volt!

2012. 1. munkanap

Túl vagyok a 2012-es év első munkanapján. Mondanom sem kell, nagyon élveztem! Jó volt újra találkozni a lánykákkal, beszélgetni, játszani velük.

A délelőtti osztálytermi megsegítésen épp a szüneti beszámolók sorába csöppentem bele. Az egyik kisfiú nagy komolyan mesélt a szünetben hozott elhatározásáról: 

"A szünetben eldöntöttem, hogy hogy fogják hívni a gyerekeimet, ha fiúk lesznek. Az egyik Achillesz lesz, a másik Emánuel." Mindez egy 9 éves gyermek szájából hangzott el :)

doli feltöltés kipipálva

Az előbb sikeresen feltöltöttem az e - learning-re az utóbbi napok munkájának gyümölcsét, neveléstudományi dolgozatom. Ahogy olvastam a szakirodalmakat csak nem állt össze, hogy ennek meg mi értelme van, de a doli írás során leesett pár dolog, hogy miért is érdemes ezzel a témával foglalkozni, mármint a XXI. század paradigmaváltásával Magyarországon. Szóval összességében jó élmény volt, jó, hogy túl vagyok rajta. Már csak egy beadandót kell megírnom az igen közeli jövőben, és már csak egy vizsgám van!! :)

De én vigadozni fogok az Úr előtt, örvendezek szabadító Istenem előtt. Az Úr, az én Uram ad nekem erőt, olyanná teszi lábamat, mint a szarvasokét, és magaslatokon enged járni engem.

Habakuk 3: 18 - 19

BOLDOG 2012-t!

Eltelt az óév, itt az újév! Legyen sikeres és boldog, teljesüljenek a vágyaink!

Az utóbbi évek egyik legjobb szilveszterét töltöttük együtt tegnap a tesóimmal. Sokat játszottunk, mint mindig, csak most új játékokat is kipróbáltunk. Csilláék elmentek a gyüliben tartott ifis szilveszterre, állítólag nagyon jól érezték magukat, semmit nem aludtak... :) 

Mi nagyok, pedig itthon maradtunk Catanozni, filmet nézni, beszélgetni, pezsgőzni. Ez is igen jó volt! És életünkben először, mikor négyen játszottuk a Catant, meg is nyertem, ez volt az óév utolsó győzelme. Az újév elsője még várat magára, de lehet, hogy már nem sokáig...

Derék eléggé rosszul viselte a tűzijátékok hangos zaját, szegénykének még az előtér biztonsága sem volt elég, be kellett engednünk a szobába. Érdekes módon ott már nem volt semmi baja, szinte rögtön elaludt a kimerültségtől. 

Egy szó, mint száz, remek ünnepünk volt és reményteljesen nézünk az új éve elébe! 

Képek, időrendi sorrend a számozás szerint: 

V. időszűkében készült csoport kép

VI. Jó utat!

I. prezi nézés

II. séta, még világosban

IV. Mindketten nyertünk egy - egy catant! :)

III. abalone