Ahogy már korábban említettem, kutyáink az utóbbi időben rákaptak arra, hogy a kerítés tövében egy méretüknél jóval kisebb lyukat ássanak, és átpasszírozzák magukat rajta, hogy kedvükre tekereghessenek a környéken. Eddig nem volt eredményes fegyverünk ez ellen. Az általam alkalmazott pedagógia egyáltalán nem jött be, az eltorlaszolás sem, ezért visszatértünk a magyar gyógypedagógia híres alakjához, Bárczihoz. Aki a klasszikus kondicionálásra építette módszerét, amit Pavlov leírásából merített. Ilyen ideológiai alappal láttunk hozzá a kert villanypásztorral való felszereléséhez, délutánra készen is lettünk. Kezdetben nem történt semmi, Derék simán átugrott két kifeszített "kötél" között, ezért sűríteni kellett a drótokon. Huba kevésbé volt szerencsés, cammogó, lassú stílusával, ő rögtön kapott, amit nagy ugatás, és a lábam mellől el nem mozdulás követett. Pár perc múlva Derék is mellénk szegődött...
Egy szó, mint száz. Eléggé betojtak, még nem esett le nekik, hogy a kellemetlen áram az új kerítésből jön, így kicsit félnek, hogy mikor és hol lesz a következő csapás. Próbáltuk demonstrálni nekik a helyzetet, talán kezdik érteni az összefüggéseket, és már kisebb séta is tehető velük a kertben, persze, csak jutalomfalat ellenében. Bízom benne, hogy hamar leesik nekik a tantusz, hogy a kert kerítés nélküli részei továbbra is árammentesek.
 |
| Azt már tudják, hogy ahol én vagyok, ott nincs áram :) |
 |
| A kert alsó részére még nem merészkednek |
 |
| a fehér mumus |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése