A legutóbbi "műhold esőnél", ugyanúgy ahogy ma, Zsoltival kivonultunk a kertbe, nyakunkat kitekerve kémleltük az eget, hátha meglátjuk a felettünk átcikázó leeső óriásszemetet. Ma úgy 10 percig várakoztunk, mikor nem láttunk semmit, bejöttünk, és hamar kiderült, hogy amit vártunk, már a Csendes - óceánban úszkált, amikor mi még az eget kémleltük. Hát igen, még a teraszról sem látni el az óceánig, csak az etyeki Korda Filmstúdióig ...
A kinti fagyoskodás közben, amit mély csendben tettünk meg, annyira hideg volt, hogy nem akartuk kinyitni a szánk, ill. nagyon koncentráltunk, hogy észrevegyük a műholdat, koncentrálni beszéd közben pedig nehezebb. Szóval a csendben eszembe jutott, hogy milyen régen láttam hullócsillagot, és hogy régen, rendszeresen ücsörögtünk kint éjjel a kertben a Kanyar utcában, Váralján, ifi táborokban. Mostanában ez nem szokásunk, és a mostanában itt 'ebben az évben'-t jelent. Pedig milyen jó dolog kívánni egyet, mikor látsz egy hullócsillagot!
A kutyák pásztorolása egész jól halad. Megértették, hogy a kertben sétálgatva nem éri őket áramütés, csak akkor, ha tiltott zónához, a kerítéshez merészkednek. Eddig tehát jól működik az új rendszer.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése