Az utóbbi két hétben A csodálatos kutyadoki c. könyvet olvastam. Ugyanis úgy éreztem, hogy Derék egy kicsit a fejemre nőtt, ami ugyebár nem jelent jót. Szóval elkezdtem falkavezérnek tanulni, ami jól megy. Ez a könyv tényleg klassz, sok jó tanács van benne, de ami igazán tetszik, hogy az ember kutyához való szemléletét teszi helyre. Abban a tekintetben, hogy miért vannak velünk, mire van szükségük, és mire nincs szükségük. A legjobban az tetszett, amikor leírta a szerző, hogy szerinte minden kutya céllal kerül a gazdájához, hogy megtanítsa valamire. Ezt mindig is éreztem, már Bojtártól kezdve. Biztos vagyok benne, hogy a kutyáim terelgetése sokat segített anno a gyakorlati óráimra való felkészülésben, és még ma is, a nyugodt - határozott vezetés gyakorlásában. Szóval, jó, hogy itt van nekünk Derék és Huba.
A nagy feladatunk, amit minden gazdinak be kéne vállalni a könyv szerint: napi egy óra séta. Igyekszünk majd kreatívan időt szakítani erre is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése