Hétfőn elkezdődött a bejárós hetünk, klassz volt újra találkozni a munkatársakkal, megosztani a nyári élményeket, készüli az új tanévre, ami rendegeteg feladatot tartogat. Szeptember környékén el szoktam gondolkozni azon, hogy mennyi korán kelés után jelennek meg a karikák a szemem alatt. Idén ehhez 3 munkanap kellett... Mindenesetre most van időm kipihenni a karikákat, mert tegnap kivették a bölcsesség fogamat, így ma még itthon lábadozhatok. A jegelés ellenére kicsit megdagadt a pofim, de ez talán normális. Egyébként nagyon jól alakult a műtét, kedvesek voltak velem, jó humora volt az orvosnak és az asszisztensnek is, és jó munkát végeztek. Életemben másodszor viseltem műtős sapkát, és most sem készült rólam kép. És életemben másodszor éreztem, hogy milyen jó lenne, ha értené valaki még rajtam kívül a jelnyelvet. Ugyanis a műtét után jódarabig nem beszélhettem, így kellett lerendezni az anyagi dolgokat, és jópár nem eldöntendő kérdést feltettek nekem, amire kreatívan megtaláltam a válaszolási módot papír és toll nélkül. Egyszerűbb lett volna jelelni :) Úgyhogy ma itthon dolgozom, remélem, hogy fájdalommentesen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése