"Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek."

2012. szeptember 9., vasárnap

Nike félmaraton

Nemrég értünk haza a mai versenyről. Zsolti lefutotta a félmaratoni távot!! Szuper volt, nagyon büszke vagyok rá! Ez volt az első félmaratonja, és korábban még sosem futott 18 km-nél többet, de ma sikerült neki! Éljen!

Elég korán kiértem az első szurkolói helyszínemre, így maradt időm gyönyörködni a tájban. Rácsodálkoztam, hogy milyen gyönyörű, amikor Isten és az ember együtt hoz létre valamit. Csodás! 

Aztán megérkeztek az első versenyzők, kerekesszékkel 15 perc alatt odaértek a Lánchídhoz a Városligetből, és pár pillanattal később már ott voltak a futók is. Egyre nőtt a tömeg, de szerencsésen eljutott Zsoltihoz, amire szüksége volt, nekem pedig kereplő társam is akadt egy, az anyukájának drukkoló testvér pár személyében.
Gyorsan visszasétáltam a pesti oldalra, és a rakparton elfoglaltam a helyem, felálltam egy betonkerítésre, így mindent jól láttam és jó hangosan tudtam szurkolni is. Nagy élmény volt, főleg amikor visszamosolyogtak rám, megköszönték a szurkolást. Ilyen párbeszédek is elhangzottak: 
Én: Nagyon jók vagytok, hajrá! 
Valamelyik futó: Te is az vagy, köszönjük! 
Érdekes, ahogy szurkolok a futóknak, és a visszajelzéseik, szurkolásuk a szurkolásra még jobb szurkolásra ösztönöz! :) Persze, Csilláék nagyon hiányoztak!





Zsolti végül épségben, sikeresen befutott (utolsó előtti kép), aztán megünnepeltük a sikert egy jó pisztráng mellett a munkatársaival együtt, akik szintén jól teljesítettek ma. És igen fáradtan értünk haza, az este további részét pedig a jól megérdemelt pihenéssel töltjük.


Nincsenek megjegyzések: