"Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek."

2012. szeptember 26., szerda

fórum

Vasárnap délután fórum volt a gyüliben. Ilyenkor az istentisztelet után együtt maradunk, ebédelünk egy jót, majd beszélgetünk egy jót. Ez most is így volt. Kifejezetten jól esett, hogy a fórum elején lehetőséget kaptunk arra, hogy elmeséljük mi történt velünk mostanában. Ez az őszinte légkör, pedig jól megalapozta a hangulatot. Nekem, személyesen is sokat jelentett hallgatni a történeteket, hogy Isten hogyan gondoskodik mindnyájunkról. Megfogott az a derűs életszemlélet, ahogy az egyik idősebb asszony beszélt arról, hogy ő mindig hálát adott az Istennek, bármi történt, azt nem keserűséggel fogadta, emiatt pedig milyen klassz dolgokat élt át annak ellenére, hogy a végül klasszá váló történések korántsem úgy indultak, mint amiből bármi jó kisülhet... Ez is csodás Istenben, kérünk tőle, és nem mindig úgy adja meg amit kértünk, ahogy azt mi előzetesen kigondoltuk, de mindig reagál a kéréseinkre. Amikor pedig visszanézünk, valahogy mindig az jön ki, hogy sokkal jobb lett így, ahogy Isten elrendezte a dolgokat. Egyszerű példa: Mennyit imádkoztam júliusban, hogy gyógyuljon meg a fogam (fogorvos hiányában), nem gyógyult meg, addig - addig sajgott (másnak ilyen helyzetben rettenetesen fáj a foga, nekem csak sajgott), hogy elmentem egy másik fogorvoshoz. Ott derült ki, hogy a bölcsességfogam ahhoz nem elég bölcs, hogy jó irányba nőjön. Ha nem mentem volna el ehhez a másik orvoshoz, még mindig meg lenne a láthatatlan bölcsesség fogam, és csak még nagyobb károkat okozna, ezzel szemben már csak holnap kell visszamennem az orvoshoz egy koronázási szertartásra, és kész is leszek. Hát, nem fura? És mégis milyen jó, hogy így alakult!

Nincsenek megjegyzések: