"Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek."

2011. augusztus 16., kedd

a láthatatlan doki

Ma elbicikliztem a sóskúti rendelőig, hogy közel két év késéssel átjelentkeztessem magam egy itteni orvoshoz. Nem vagyok gyakran beteg, ha mégis akkor felhívom Andit, hogy mi a teendő, vagy a gyüliben lévő okos doktorok segítenek ki a bajból. Eddig, a főiskola alatt megtehettem, hogy nem mentem orvoshoz igazolásért, csak szóltam a tanáraimnak, hogy influenzás lettem, és mentem újra, mikor meggyógyultam. Tavaly vége lett a jó világnak, ha beteg leszek, nem tudok tanítani, és nincs senki, aki helyettesítene. Ezért egyrészt nem tehetem meg, hogy megbetegszem, másrészt, ha mégis megtörténik, kell róla papír. Ezért kellett otthagynom a nagymányoki doktor nénit, akivel sosem találkoztam, hogy átjelentkezzek a sóskúti dokihoz, akivel még szintén nem találkoztam... Utoljára tavaly nyáron próbáltam meg elintézni ezt az ügyletet, akkor nyaralt, nekem pedig nem volt szükségem orvosra, így nem mentem. Ma jött el az újabb próbálkozás ideje, sikerült is elkezdeni az átjelentkezés folyamatát, de az új orvosom kiléte rejtély maradt, mert helyettesítették. Zsolti szerint jófej, megbízhatónak tűnő fiatal fickó, remélem, hogy tényleg így van, és remélem, hogy még jó sok idő telik el addig, míg erről én is megbizonyosodhatok. 

Amúgy két órát várakoztam, hogy bekerüljek. Öt ember volt előttem, abból kettőnek volt konkrét orvosi ügye, a többiek receptért, lelet beadásáért várakoztak. Szóval lassú a hely, de ha jól csinálják a dolguk, akkor megéri várni :) Egyébként itt az állatorvosnál is ez a helyzet, mindig egy csomót várunk, de megéri!

Nincsenek megjegyzések: