Rendkívül mozgalmas héten vagyok túl. Volt ebben minden. Pihenés, rohanás, készülés, hallgatói tanítás értékelés, videózás, jó kis beszélgetés a HCS-n és egy kedves tanítványomnál, döntések, szociolingvisztika, amiről kiderült, hogy nem az én világom stb. Ja, és ki ne hagyjam a tavaszi szelet, a nagy sarat, amiben elsüllyedek és a tegnapi 40 perces munkát, az eszközkölcsönző frissítését. Zsolti kb. másfél órát spórolt meg nekem azzal, hogy ésszerűvé tette a rendszerünket!
A hét egyik nagy élménye, és tanulsága, hogy életemben először megríkattam az egyik tanítványom. Na persze, nem szándékosan. Az engedélyével szétvágtam azt a reklámzászlót, amit reggel a postaládájukban talált. Vki eladó házat keresett, ez és az illető telefonszáma volt rajta, semmi extra. Mikor szétvágtam, H. keserves zokogásban tört ki, hogy ő mégse akarja, hogy felhasználjuk a zászlót. Először nem is értettem, hogy mi van, aztán rájöttem, hogy valószínűleg neki többet jelent ez a zászló, mint bárkinek a világon... Így összeragasztottuk gyorsan, lemásoltuk, rozmár pecséteket nyomtunk rá, sokkal jobb lett, és végül H. is megnyugodott, de azért meg kellett dolgozni ezért a nyugalomért...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése