Ma rávettem magam, hogy Zsolti nélkül fussak egyet. Na, nem sokat, csak a szokásos távot. Érdekes, hogy vasárnap óta nem kocogtam a rossz idő miatt, és ennyi idő eltelte után kedvem szottyant hozzá. Nem gondoltam, hogy ezt valaha megérem, mégis megtörtént. És bőséges jutalmat is kaptam, mert láttam egy gyönyörű madarat, és egy rókát! Hazaérve pedig a jóleső érzés töltött el, hogy megint mozogtam egy picit, ráadásul minden külső nyomás nélkül! Nem is értem, hogy eddig miért nem kocogtam itt a környéken, hiszen csodaszép a táj, és ez olcsó mulatság.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése