Tegnap nagy várakozással keltem fel, mert Kaposvárra indultunk a munkatársaimmal egy jubileumi ünnepségre és múzeumlátogatásra, együtt vacsorázásra. Zsolti vitt ki az autópálya sóskúti lehajtójához, az volt megbeszélve, hogy engem ott vesz fel a kisbusz. Vártunk - vártunk mire végre megérkeztek a többiek, felszálltam a buszra, épphogy elhelyezkedtem, váltottam pár szót a többiekkel, kibontottam a müzli szeletem és elkezdtem falatozni, mikor hallottunk egy nagy durranást, furcsa zajokat a jobb első kerék felől, majd megpillantottuk a felszálló füstöt. Durrdefektet kaptunk, a sofőrünk nagyon észnél volt, teljes mértékben uralta az autót, és a leállósávra kormányozta azt. A többiek nagyon megijedtek, én inkább Istent szólítottam meg, úgyhogy nem lett semmi baj. Újabb hosszas várakozás következett, míg megérkezett az autómentő, aki segített leszedni a kocsi alján lévő teljesen "begyógyult" pótkereket, és kicserélte a régit, ami cafatokra szakadt. Ez volt a tegnapi team kirándulás. Így nem mentünk Kaposvárra, hanem vissza Pestre, pont úgy értem a Délihez, hogy fel tudtam szállni egy vonatra, ami elhozott Váraljára. Még előbb is ideértem, mint az eredeti verzió szerint. Szóval, végül jól alakult a tegnapi nap, és jó itthon lenni, csak hiányzik az otthon. :)
Az biztos, hogy hálával tartozunk Istennek, már megint, hogy épségben megőrzött minket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése