Maradok ennél a jól bevált címnél. Ma kissé felzaklatott állapotban tartottam hazafelé, ugyanis nem mindig könnyű gyakorlatvezetőnek lenni. Szóval, hazafelé tartottam, mikor a mozgólépcsőn az új táskám valahogy odatapadt a kapaszkodóhoz, és elkezdett húzni lefelé, a mélybe. Én, persze nem akartam visszafelé haladni, főleg nem seggen csúszva, ezért kapaszkodtam nagy igyekezettel a korlátba. Mikor észrevettem., hogy ennek következményeként megégnek az ujjbegyeim, feladtam a harcot és pár lépcsőfokot visszabukdácsoltam, persze elesve. Elég nehéz felállni a felfelé haladó mozgólépcsőn, mikor te éppen lefelé haladsz. Hála egy erős, fiatal srácnak, végül sikerült. Szó, mi szó, gyakorlatilag talpra állított, ahogy a babákat szokták. Meglepődtem, hogy ilyen könnyen ment neki, és persze nagyon megköszöntem. Aztán bementem az első sörözőbe, és jegeltem az ujjaim, rendben is volt minden, míg el nem olvadt a jég. Végül kaptam egy nagyon jó kenőcsöt, azután már sokkal kevésbé fájt, mindenesetre most a jobb kezemen csak a hüvelyk, mutató - és kisujjam van használatban a többi ujjbegyem fokozatos hólyagosodása miatt. Utólag vicces, hogy mikor felálltam a mozgólépcsőn Aladdin éneke kezdett motoszkálni a fejemben, Egy új élmény.... Na, azért nem volt ám andalító az élmény, sőt, igen fájdalmas, de ezt is túléltem! Megint, és már volt ennél rosszabb égési sérülésem :) És nagyon sokat jelentett, hogy megint milyen kedvesen segítettek nekem a számomra idegenek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése