A Hófehérke és a hét törpe volt a kedvenc mesém kis koromban. Állítólag tudtam fejből az egész történetet, szóról - szóra, mert Apu minden este ezt a mesét mesélte nekem. Arra már nem emlékszem, hogyan oldotta meg, hogy Andi Csipkerózsikája is ugyanannyiszor sorra kerüljön, mindenesetre annyiszor hallottuk ezeket a meséket, hogy megtanultuk őket. Nagyon szerettem a Hófehérkét, a diafilmes változat is tetszett, de a nagy, A/es méretű füzetkéből is roppant mód szerettem hallani a történetet. Ezért bosszantott fel annyira tegnap a moziban, mikor az előzetesek között bemutatták a legújabb változatot. Kész horror! Tudom, hogy mindent el lehet rontani, de hogy lehet egy kedves történetet horrorrá varázsolni? Tudom, hogy az eredetiben is vannak érdekes részek, de ilyet, mint ez a film! Lehet, hogy rosszabb, mint a Harry Potter, pedig már az is horror volt a köbön, legalábbis az a rész, amit láttunk. Szóval, felháborodtam, és messzemenő következtetéseket vontam le az emberiség fantáziájával kapcsolatban. Ráadásul a Bosszúállók sem tetszett annyira. Pedig vártam ezt a filmet, mert kedvelem Thort, Tony Starkot, de ők is csak harcoltak - harcoltak, néha poénkodtak. Ettől függetlenül persze élveztem a tegnap estét, sőt, az egész hétvégét! Hófehérkét pedig csak diafilmen, vagy a régi mesekönyvemben nézek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése