Annyi minden történt ma. Érdekes átélni, hogyan kerülnek helyre a mozaikok, egy - egy nap történései, és hogyan lesznek tanulsággá. Az egyik tanítványomnak kiállítása nyílt Budapesten, együtt elmentünk és megnéztük, beszélgettünk a képeiről. Kicsit várnom kellett rá, kihasználtam az időt, kerestem egy tetszetős könyvet a galéria melletti könyvesboltban. Elkezdtem olvasni egy esettanulmányt a meseterápiával kapcsolatban. Arról írt a szerző, hogy a Kis hableány meséje mit jelent számára. Leírta, hogy milyen mélyen átélte a hableány kínját, amit akkor érzett amikor az oltár elé kísérte szerelmét, a királyfit, akiért odaadta a hangját és lábait. Ahhoz, hogy találkozhasson a királyfival, emberré kellett válnia a hableánynak, de ennek a némaság lett az ára. És a némaságért cserébe nem kapta ám meg a királyfi szerelmét, hanem csak annak a lehetőségét, hogy ott lehessen mellett és szerethesse a fiút. Óriási tett, rengeteget veszíthetett a hableány és mégis vállalta a kockázatot. Hihetetlen! A királyfi mégsem törődött vele igazán. Ott volt mellette, a társaságában, de többre, mélyebb kapcsolatra nem vágyott. Pedig, ha tudta volna...
A napi reményt olvastam az előbb. Ez volt benne: „Szeretlek. Hajlandó vagyok meghalni érted. Hajlandó vagyok mindent odaadni azért, hogy megismerhess engem és igazi, örökké tartó életed legyen, tele szenvedéllyel és szeretettel.”
Érdekes, hogy ez a mese kapcsán láttam meg ma újra, hogy Jézus előre vállalta a kockázatot, az áldozatot. Meghalt, pedig tudta, hogy lesznek olyan emberek, akik rá se fognak hederíteni. Óriási ára volt annak, hogy én egyáltalán megszólíthassam Őt, óriási ára volt annak, hogy megismerhetem, hogy valódi kapcsolatunk lehet. Sokszor mégis olyan vagyok, mint a királyfi. Megvan a magam dolga, Jézus mellettem lehet, de igazából nincs beleszólása a dolgokba. Ez az, amit nem szabad tenni. Ha belegondolok, hogy Jézus mennyire szeret engem, én sem tudom nem szeretni őt!
Dani! Köszönöm, hogy ma elvittél a Liget- házba!
Ma rossz vonatra szálltam, így a 15 perces gyaloglás helyett kb. 1 órát kellett volna gyalogolnom. Elkéstem volna az egyik órámról, mentő ötletként eszembe jutott, hogy felhívom a közösségünk egyik tagját, akivel már nagyon rég nem találkoztam, és megkérdezem, hogy nem vinne -e el. Mindez munkaidőben, váratlanul történt. És ő nem kérdezett semmit, nem mondta, hogy nem, hanem autóba ült, jött és elvitt és időben elértem a célhoz. Ez az, amikor egy közösség, közösség! Mégegyszer köszönöm Dani!
Ma rossz vonatra szálltam, így a 15 perces gyaloglás helyett kb. 1 órát kellett volna gyalogolnom. Elkéstem volna az egyik órámról, mentő ötletként eszembe jutott, hogy felhívom a közösségünk egyik tagját, akivel már nagyon rég nem találkoztam, és megkérdezem, hogy nem vinne -e el. Mindez munkaidőben, váratlanul történt. És ő nem kérdezett semmit, nem mondta, hogy nem, hanem autóba ült, jött és elvitt és időben elértem a célhoz. Ez az, amikor egy közösség, közösség! Mégegyszer köszönöm Dani!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése