Ma épp befejeztem az egyik tanítványom óráját, épp nekiindultam a nagyvilágnak (jelen esetben a 260-as buszmegállójának), mikor kaptam egy rózsát. Az utcán szembejött két férfi, az egyik nagyon illedelmesen megkérdezte, hogy nekem adhatja-e a rózsáját. Én boldogan elfogadtam. Már az asztalunkon illatozik a szépség, ami a mai napom apró öröme volt.
Ezután az 1-es villamoson egy kedves öreg néni felhívta a figyelmemet arra a régi tudásra, hogy a vágott rózsa akkor marad szép, üde, ha a szárát visszavágom és kissé széttöröm egy üveggel. Aranyos néni volt, azt mondta, hogy mindenképp szerette volna átadni a tudást egy fiatalabbnak. Kipróbáltam, remélem, hogy igaza lesz és sokáig virágzik majd az ajándékom.
Ezután az 1-es villamoson egy kedves öreg néni felhívta a figyelmemet arra a régi tudásra, hogy a vágott rózsa akkor marad szép, üde, ha a szárát visszavágom és kissé széttöröm egy üveggel. Aranyos néni volt, azt mondta, hogy mindenképp szerette volna átadni a tudást egy fiatalabbnak. Kipróbáltam, remélem, hogy igaza lesz és sokáig virágzik majd az ajándékom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése