"Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek."

2018. május 4., péntek

sárkányeregetés

Kedden falusi sárkányeregető napot rendezett a SÓSKult, ezen vettünk részt. Teljesen jól példázza ez a rendezvény jelenlegi életemet. Reggel mostam, teregettem, kakaót főztem, reggeliztettem és reggeliztem, mire elindulhattunk a tőlünk 5 percre levő Kálvária dombra. Már az útról láttuk milyen sok sárkány repked az égen, csodásan festettek! Az idő is tökéletes volt a sárkányeregetéshez, kis napsütés és enyhe szellő, ami a dombtetőn tökéletesen reptette a sárkány, madár és szivárvány színekben pompázó alakzatokat.


Mi is felértünk a dombra, Zsolti elő is vette a nagy paplansárkányt. Gondoltam én naivan, elboldogulok én Nellivel, Bálinttal és a már repülő sárkánnyal. Aha! Csakhogy, ahogy felértünk láttam meg, hogy itt bizony nehezen fogunk szabad légteret találni magunknak! Tekerjük csak gyorsan fel a zsinórt, hogy előrébb mehessünk. Persze Bálint akkor kezdett nyivákolni, hiszen megállt alatta a babakocsi. Na, gondoltam magamban, ha most behergeli magát, akkor nem fogunk tudni reptetni, így inkább hónom alá kaptam az egész pillangós sárkányt zsinórostul, mindenestül, aztán usgyi. Mikor a szabad légtér alatt lenéztem mi lett a repülőnkkel majdnem megfutamodtam. Ha nem lett volna ott Nelli és egy kedves lány, aki rögtön a segítségemre sietett...de ott voltak, hősiesen kibogóztunk mindent és már repülhetett is a pillangó. Bálintot a bogózás alatt a már repülő sárkányok nyűgözték le! Aztán megszokta a látványt, úgyhogy a karomból folytattuk a gyönyörködést, mert tényleg remekül nézett ki, ahogy a sok gyerek és felnőtt bámulja a szebbnél szebb sárkányokkal díszített kék eget. 


Aztán megjött a nagy paplansárkány, alatta repült a gazdája, Zsolti és persze a kis segéd is ott volt, aki rögtön átvette a pillangót. Csúcs, milyen ügyesen és kitartóan tartotta Matyi. Azt mondta: Mindjárt én is elrepülök a lepkével együtt. Erre nem került sor, bár a pillangót majdnem láttuk kecsesen tovalibbenni, mikor Matyi eleresztette egy óvatlan pillanatban. Egy keresztbezsinór mentett meg minket a visszavonhatatlan búcsútol. Aztán rájöttünk, hogy mégsem lesz ez a hely nekünk jó, mert Zsoltinak nem volt elég tág tere az ugrándozáshoz, úgyhogy irány vissza. Leengedett, szépen feltekert zsinórral :) Ekkor léptem bele egy hatalmas gödörbe, a térdemig ért kb. Kicsit megijedtem, kicsit lehorzsoltam a térdem, de Bálintot nem dobtam el, úgyhogy mehettünk tovább. De ezen a ponton mondtam azt hogy sárkányt eregetni 3 gyerekkel nem olyan idilli, mint ahogy az kivülről nézve látszik. És itt jöttem rá, hogy pont ilyen szülőnek lenni. Adott egy csodás környezet, a család. Adott a tevékenység, az élet élvezete velük, de óhatatlanul jönnek térdig érő gödrök, kitérők (mert elsőre is maradhattunk volna ott, ahol eredetileg letáboroztunk. Megúszhattuk volna a zsinórgubancolódást, ha megelégszem a domb aljával) amikből ki kell jönni és jókedvvel megélni mindezt. Mert miközben épp megoldunk egy problémát, olyan sok mindenben lehet gyönyörködni! Így kaptam el Bálintot az utolsó pillanatban, mikor éppen Zsoltit fényképeztem. Kirúgta magát a babakocsiból földet érés előtt sikerült elkapni a vállát. Aznap két esést úszott meg! És hazaérve mindannyian azt mondtuk, hogy ez remek volt, bár elfáradtunk, leégtünk, szomjasak is lettünk, no de egy közös élménnyel gazdagabban értünk haza. Ez az élet! Fantasztikus, hogy ilyen jó társaim vannak az eltöltésében! 

2018. április 27., péntek

bohócdoktor

Egy héttel ezelőtt hatalmas csomag érkezett Nellinek. Ő vette át a futártól, már önmagában ez is nagy büszkeség! De amit talált benne! A bohócdoktorok küldtek egy szuper ajándékcsomagot, hiszen Nelli is bohócnak öltözött a farsangi jelmezbálon. Beneveztem a Karitáció Alapítvány jelmezversenyére, csak játékból, nem is gondoltam, hogy ilyen kedvesen foglalkoznak majd velünk, pedig így lett. Nelli nagy sikert aratott a jelmezével! 

Tényleg igazán édes volt! Még egy produkcióval is készült a bohóc és a kutyája, ami abból állt, hogy a kékfülű kutya engedelmesen visszahozta az eldobott labdát. A gyakorlás itthon nagyon jól ment, hogy a helyszínen épp hogy sikerült, arra bevallom már nem emlékszem, de nevetés biztosan volt! Úgyhogy szuper kis házi bohócunk van itthon! Az alapítványnak pedig köszönjük a lehetőséget, az ajándékot és azt, hogy nevetést visznek a beteg gyerkőcök életébe! Tudjuk: A vidám szív a legjobb orvosság! :) 

2018. 

2018. április 20., péntek

rendezés alatt

Kicsit eltűntem innen, mert annyi minden van máshol. Gondolkozom hogyan, milyen tartalmakkal éljen a blog tovább. 


2018. február 22., csütörtök

A kezdet kezdete

Múlt héten volt a házasság hete, így ez is apropója annak, hogy elmeséljem, hogyan is találtunk egymásra a férjemmel. Meglepő, hogy ennek nincs még itt írásos nyoma. Most pótolom ezt a hiányt. 

Kamaszként annak idején gondoltam egyet, és azt mondtam Istennek, hogy ezt a fiú - kérdést szeretném egyedül kezelni. Köszönöm, hogy mindig ott van mellettem, vigyáz rám, de ebben a kérdésben magam szeretnék dönteni. Nem akartam én mindenáron barátot, de azért örültem volna egynek. 16 éves voltam ekkor. Mivel több (2) nagy csapat részese is voltam, ezért voltak baráti kapcsolataim fiúkkal. Valakivel mélyebb, valakivel kevésbé. Volt olyan srác akivel nagyon élveztem, hogy moziba, színházba lehet menni. És volt olyan, akivel remekül tudtunk beszélgetni a "nagy" korkülönbség ellenére is. És volt egy, aki mindig meghallgatott. Így ment ez hetekig, és én nagyon élveztem, hogy a tanulás és házimunka mellett mindig volt valamit csinálni, soha nem unatkoztam és imponált is ez a sok jó kapcsolat. 

Pár hét után viszont éreztem, hogy ez nem lesz rendben. Több vasat tartani a tűzben nem jó dolog. Megszólalt a lelkiismeretem és onnantól kezdve már nem élveztem ezt a kitüntetett helyzetet, sőt... 

Bocsánatot kértem az én türelmes Istenemtől, hogy kizártam Őt ebből a fontos kérdésből és megkértem, hogy segítsen ki a slamasztikából amibe igen jól belekevertem saját magamat. 
- Legyen A?
- Legyen B? 
- Egyik sem? 
- Azt tudtam, hogy olyan, hogy "Mindkettő" nem létezik. :) 

Ez az imádság után engem lepett meg legjobban, mikor pár óra múlva várt egy e-mail a "beszélgetőstől". Amit írt benne, írhatnám, hogy meglepett. De nem lepett meg, hiszen pont ezt kérdeztem Istentől. Hálás voltam, hogy ilyen hamar és ilyen egyértelműen jött a válasz. A levélben az állt, hogy ugyan a "beszélgetős" akár még évekig kész lett volna nem megemlíteni, de mégis arra érez sürgetést, hogy megtegye;úgy tudja, én leszek a felesége. És kezdjek ezzel az információval azt, amit akarok. :) :) :) Akkor csordultig telt a szívem hálával, hogy ilyen kegyelmes az Isten, azt hiszem, hogy Belé lettem szerelmes, ha írhatom ezt így. Aztán pár héttel később találkoztunk "beszélgetőssel" is, sokat beszélgettünk, barátkoztunk. Aztán 4 év múlva eljegyzett, az akkori elhatározásunk alapján. Rá másfél évre pedig összeházasodtunk. 19,5 éves voltam a házasságkötésünk napján. Ma is így csinálnám. Mai fejjel kapásból őt választanám, már én is látom amit akkor csak Isten látott, hogy ő illik hozzám, ő az én másik felem. Vele vagyok egész. 

2007. 08. 04. 




2018. február 8., csütörtök

játéktár 2.

Bálintunk képviselteti a csecsemő korosztályt a háznál. Ő most mindennel boldog ami színes, vagy fekete-fehér és meg lehet fogni, a szájába lehet venni. Ez egy jó kor. Mikor még nem kell az anyai agynak állandóan kattogni, hogy most mit mondjak, mit ne. Jaj, már megint kiabáltam, milyen visszavonhatatlan sérüléseket okoztam ezzel?! Szóval, csecsemőnek lenni jó, csecsemőt gondozni jó! 

Az egyik kedvenc játékom ebből az időszakból az a kis lapozó könyv, amit még egy régi, kedves tanítványomtól kaptunk, mikor Nelli született. Igen, az én kedvenc játékom, hiszen a baba, mint említettem, bárminek örül. Igen, még a klasszikus üres vizes palacknak is. De azért vannak "rendes" játékai is ám. :)  

Ez a babakönyv színes, csörög-zörög itt-ott, vannak kihajtható részei, érdekes mintái. Minden oldalán más képet fedezhetünk fel, ami lehetőséget ad az ízlelgetés, morzsolgatás közbeni mondókázásra. A katicánál a Kicsi katicabogár..kezdetű dalt szoktuk énekelni, a kutyusnál ugatunk, a felhőnél megannyi esős énekből választhatunk pl.: Ess, eső ess... Az almánál ott az Alma, alma piros alma, bumm. Az óránál az Így ketyeg az óra... 

Azért jó ez a könyvecske, mert minden érzékszervre hat. A gondosan megszerkesztett formákkal és szín összeállításokkal a látásra. Az érdekes anyagokkal a tapintásra. A csörgés - zörgéssel a hallásra. Ízlelést nem írok, de a szájacska bevonásával az érzékelés még pontosabb, hiszen ez a leggyakorlottabb információgyűjtő csatorna még ekkortájt. És akkor ott van még a szaglás, ez nem olyan nyilvánvaló számunkra, mégis az egyik legfontosabb érzékszervi csatorna a piciknél. Emiatt is lehet némely kisbabát megtréfálni egy anya - illatú textilpelenkával maga mellett. Ez a trükk nekem még nem vált be.. nem baj. Nincs is jobb, mint a kisbaba mellett szunyókálni és gyönyörködni a nyugodt pihenésben, a dundi kezecskékben, a fel - fel horkantásokban. Persze minden jóból megárt a sok, ezt érzem én is, mégis könnyebb ez az önfeledt gyönyörködés, mint a nagyobbakkal való fegyelmezés. Kicsit elkanyarodtam a babakönyvtől... 

Még egy dolgot tartok fontosnak, méghozzá, hogy ne vegyem túl sok ingerrel körbe a kis emberpalántát. Nekem ez nehéz mostanság, mert a két nagyobb már eleve túl sok ingernek tűnhet, de mellettük nem fogok még ezer babajátékot kitenni Bálint elé. Szigorúan egyet vagy kettőt, hogy azok ragadják meg a figyelmét, hogy azokért kepesszen. Most azt várjuk egyébként ettől a négy és fél hónapos kis gombóctól, hogy megforduljon. Már szépen fordul oldalra, de hátáról hasára még nem fordult át. Ellenkező irányba is csak úgy két hónapja véletlenül 2-3 alkalommal. Úgyhogy a feladat adott. Kalandjaink rendületlenül folytatódnak tovább. 

2018. január 10., szerda

játéktár 1.

Azt vettem észre, hogy szinte minden anya barátnőm küzd azzal az érzéssel, hogy nehezen talál helyet a játékoknak a házban és bizony sok játékot feleslegesnek tart. Így eshetett meg az a vicces eset, hogy egyikük nekünk tulajdonított egy babát, amit ő is, mi is akkor láttunk először. 

Nálunk is rengeteg kacat van itthon. Próbáltuk bevezetni idén karácsonykor azt a szabályt, hogy minden nagyszülő csak egy ajándékot adjon...nem sikerült.. Nem mondom, hogy nem értékes dolgokat kaptak, de Matyi szerintem még a mai napig nem fedezett fel egy-két kisautót aminek rejtélyes módon nyoma veszett a házban valahol, majd csak előkerülnek egyszer. Szóval így van tele megannyi tárolódoboz hasznos és haszontalan tárgyakkal amikkel játszanak, vagy csak tároljuk őket. Ezért gondoltam arra, hogy számba veszek pár kedvencet, amik valódi értéket képviselnek nálunk, amivel öröm játszani és ezért tárolni is szíves örömest tárolom őket. 

Lássunk egy remek példát arra, hogy mi jelent örömöt egy kisgyereknek. Tegnap levegőztünk egy kicsit klubozás után, mikor Matyi talált egy hatalmas követ. Rögtön összebarátkozott vele, haza is hoztuk. Be is hoztuk a házba. Utólag nem tudom pontosan hogy is fordulhatott ez elő, de így alakult, már mindegy. Ha pedig már bekerült a kő, kapott egy csinos kis fonott kosarat, és abban megbecsült vendég lett minálunk. Matyi mindenhová magával viszi. Ebédelni, vacsorázni, játszani és az ágya mellett alszik. Most is fent pihennek a fiúk a hálóban. Matyi, Bálint és a kő. De ez egy jó játék, mert egy kővel bármit el lehet játszani, bármit el lehet képzelni és ha már meguntuk, kivisszük a kertbe, ahol új életet kezdhet megint csak bármiként! Lehet belőle nyárs-tartó, bicikli támasztó, akadály amit át kell ugrani, ki lehet festeni, akár többször is és megannyi ötlet lesz még a vele való játékra. Ez ám a játék a javából és nem került semmibe! Mire fog vajon emlékezni majd Matyi Mátyásként? A műanyag autópályára, ami hamar széttört vagy a 20. plüss állatra? Vagy arra a játékra amit saját fantáziájával keltett életre? 

A játéktár következő részében egy csecsemőknek való játék kerül terítékre. ;)