Van egy pár dolog, amit nem írtam le ide, pedig mostanában történt.
Hétfőn voltunk tüdő szűrésen, kampányszerűen rendezték meg a faluban, és mindenkit elhívtak rá. Mi elmentünk, de szerencsére Andival beszéltem a dologról korábban, így végülis az én tüdőm szűretlen maradt ólomköpeny hiányában. Szegény orvos nem értette, hogy miért visszakozom, egyre csak azt kérdezte, hogy: "Miért, terhes? Biztos, hogy nem?" Én meg azt nem értem, hogy annak ellenére, hogy nem vagyok kismama, miért nem lehet ugyanúgy vigyázni rám, mintha az lennék... Elvégre, ha Isten is úgy akarja, egyszer leszek kismama és a másik pontból nézve pedig, egyszer voltam magzat, akit a sugaraktól védtek. Akkor most miért nem bánnak velem ugyanolyan körültekintően, hisz ugyanaz vagyok annak ellenére, hogy épségben megszülettem, felnőttem... Kicsit bonyolult a gondolatmenet, nem biztos, hogy követhető...
Tegnap találkoztam a 173E-n egy volt hadifogollyal. Egy idős bácsi volt, aki beengedett maga mellé, hogy a sok csomagommal elfoglaljam az ablak melletti helyet, aztán elkezdett beszélni. Hogy milyen párás a levegő, hogy hogy szereti a fügét, hogy nekik gyerekként anno mindent meg kellett enni, hogy hadifogoly volt, hogy gyalog járt iskolába...Aztán leszállt, én pedig gyönyörködtem tovább a szép, párás időben és a régi épületekben. Szeretek elgondolkozni azon, hogy kik lakhattak bennük régen, és hogyan éltek. Ebből kaptam egy kis ízelítőt.
A múlt héten kihasználtam a lehetőséget, és az egyik nagyobb tanítványom kihívtam egy pingpong meccsre. Persze, ő nyert, de a körénk gyűlt gyerekek elismerően kérdezgették, hogy: "Ő a szurdód?" :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése