Egyszer, az egyik unokatestvérem mondta, hogy műveljük a földet, mert a legkisebb gondoskodást is sokszorosan meghálálja. Ez jutott eszembe most, amikor paradicsomoktól gazdagon megpakolva jöttem be a levegőzésből. Már sokszor említettem, hogy a kutyáink gyakorlatilag letaposnak minden növényt, ezért nem igazán tudtunk idén szép kertet kialakítani. Ennek ellenére a paradicsomok valahogy megmaradtak, és most, október közepén is szüretelünk belőlük!! Valóban "szeret" minket a földünk :)
Az előbb értem haza a kutyasétáltatásból. Zsolti még mindig nincs igazán jól, így egyedül mentem. Először Deréket vittem el, aztán Hubát. Ilyen még nem volt, mármint, hogy a két kutya külön sétált volna. Amikor kisebbek voltak még bevállaltam, hogy egyszerre viszem el őket, de mára ez lehetetlenné vált súlyuk és erejük miatt. Így maradt a külön - külön séta. Nagyon édesek voltak, amikor ráébredtek arra, hogy csak az egyik megy, Derék még ki is szökött utánunk. Én is nagyon élveztem, gyönyörű a táj! Tök jól néz ki, ahogy száll fel a füst a domboldalon, na nem azért, mert ég az erdő, hanem azért, mert begyújtottak az emberek a kazánjaikba. Ezt csak azért emelem ki, mert nemrég, sajnos leégett itt az erdő egy nagyobb része...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése