Pár napja rájöttem, honnan ered a mondás: Irigy kutya, bújj a lukba! Derék fent pihent a háló előtt, mikor kiléptem a középső rész ajtaján. Meghallotta, hogy jövök, pillanatok alatt lent volt a lépcső alján, én már csak azt láttam, hogy Huba sec - perc alatt felkapta a kukorica csutkáját, nehogy Derék megkaparinthassa azt...
Pénteken kocogás közben összefutottam az éppen lovagló Eilikával, legalábbis azt hiszem. Kedvesen köszöntem neki egy hangos Hello-val, ő pedig visszamosolygott rám. Azt hiszem, ha ez sok - sok évvel korábban történt volna meg, és egy Habsburg uralkodónak Hello-t köszönök, lehet, hogy már nem is élnék... Zsolti csak azt kérdezte, hogy pukedliztam-e a hello mellé... hát, nem :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése