Szerdán fodrásznál voltam. Nem is írtam róla, mert fél óra alatt végzett velem az egyébként nagyon kedves lány. Aznap, mielőtt elindultunk volna a munkába, megkérdeztem Zsoltitól, hogy mit szólna, ha mégis rövidre vágatnám a hajam, elvégre itt a tavasz. Először nagyon tiltakozott, aztán beadta a derekát, és azt mondta, hogy vágassak olyan hajat, ami nekem tetszik... Hát, nem igazi gavallér?! :) Így szépen meggyőztem magam, hogy maradjon hosszú a hajam, Zsolti kedvéért. Sejtettem, hogy ez kisebb fodrászati beavatkozást jelent majd, de azt azért nem gondoltam, hogy fél óra alatt elkészülnek velem. Az eredmény szép lett, de nem volt olyan nagy élmény, mint amikor hosszúból leszek rövid. Konkrétan, Zsoltit leszámítva senki sem vette észre a változást. Emiatt úgy döntöttem, hogy legközelebb jöhet a rövid haj! Aztán arra gondoltam, hogy ha már eljutottam eddig a hosszúságig, akkor jobban járok, ha még növesztem egy kicsit, és megnézem, hogy milyen valóban hosszan. Ebben maradtam. Ezt az egészet azért írtam le, mert ma reggel ezt olvastam a Bibliában:
"... az asszonynak ellenben ékesség, ha megnöveszti a haját, mert neki fátyolként adatott a haj." (I. Kor. 11: 15)
Nagyon aranyos dolog Istentől, hogy ezt megmutatta nekem, a nagy hajdillemám kellős közepén :)
1 megjegyzés:
:))) tök aranyos sztori
Megjegyzés küldése