Ma elég furcsa napom volt. Mindenhova hamarabb értem oda, ebből kifolyólag vesztegelnem kellett jó sokat. Elmentem Érdre, hogy Gergőnek megtartsam a heti óráját, nem jött el. ... Egy harminc éves embernek miért van szüksége arra, hogy az anyukája szóljon neki, hogy másnap milyen programjai lesznek?? Mindegy, így legalább láttam, hogy az imaház újra szépül, készül a garázs!! Háromszoros hurrá, mert ez azt jelenti, hogy a vasárnapi iskolai csoport szétválhat nemsokára, ami az óriási korkülönbség miatt igen lényeges dolog! Gergő elmaradt órája nekem - 2 órát jelentett. Ennyi időt töltöttem utazással és felesleges várakozással. Igazából csak ez esik rosszul, mert pont időből van mindenkinek olyan kevés.
Elhatároztam, hogy veszek magamnak egy hátizsákot. Egy utazó tanárnál ez elengedhetetlen kellék. Egy év kellett, hogy erre rájöjjek. Tavaly karácsonykor vettem magamnak egy szép táskát. Egy év alatt úgy elhasználódott... persze, mert mindennap csörgők, plüss állatok, kockák, ilyen - olyan társasjátékok bújnak meg benne, a mozgó konyháról nem is beszélve... Egy hátizsák nagyobb és kényelmesebb, és jobban illik a mostani sétálós életvitelünköz is. Már "csak" találnom kell egy megfelelőt, és időt kell találnom arra, hogy egyáltalán elkezdhessek "találgatni".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése