A tűz alapvetően igen hasznos. Jól jön, ha nyárson sütünk, ha hideg van a házban és be kell fűteni, ha meg szeretnénk melegedni egy hideg éjszaka, ha gyertyafényes vacsorát tervezünk a kedvesünkkel.
De van, amikor nem kelt bennem ilyen jó érzéseket a tűz. Például, amikor azzal szembesülök, hogy nem a kazánból jön az óriási mennyiségű füst (ami szintén nem jó dolog), hanem a kazán mellől. A tűznek nem a kazán mellett, hanem a kazánban kell égnie, hogy szeressem. Ma találkoztam először, és remélem, hogy utoljára a kazán mellett égő tűzzel. Nem voltam túl udvarias vele, a lehető leghamarabb megszüntettem. Hála Istennek, nem volt túl makacs, egy vödör víz és némi hamu elvette a kedvét a kazán mellett égéstől.
Örök tanulság, hogy akinek tűzzel van dolga, legyen nagyon körültekintő és óvatos! Ezt ki tudom egészíteni még azzal, hogy ne szárítsunk diófaleveleket a kazán mellett, vagy figyeljünk oda, hogy ha kiszárítottuk, távolítsuk el onnan. + Minden jó, ha jó a vége!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése