Ma egész nap arról olvasok, hogy csak Istennel együtt tudok valamit létrehozni. Egészen addig, amíg azt gondolom magamról, hogy ezt én is meg tudom csinálni, erre külön képességem van, tévúton haladok és nem ismerhetem meg Istent jobban. Most kezdem ezt érteni. Egyrészt minden képességem, ami vagyok, amilyen vagyok, Istentől van. Tehát bármit teszek, minden Neki köszönhető. Ugyanakkor akkor lesz igazán kézzelfogható az életemben az ereje, ha elismerem, hogy amit én tudok tenni, az semmi... Egyre többször látom ezt mostanában, nagyobb és kisebb dolgokban is. Pl.: Kigazolom a kertemet, de ettől fog kinőni a sok szép virág? Hozzájárul, de gazolhatnék én, ha nem lenne a földben a mag, és nem lenne benne valami, amitől nő... Ugyanez van a gyerekekkel is. Miért fejlődnek? Miért lesznek egyre ügyesebbek, miért akarnak felállni, beszélni? Nem tudom, valamiért, valakiért...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése