Csempézünk. Hétfő óta. Zsoltival ketten csináljuk, és egészen tegnapig csak én vettem a kezembe egy- egy csempét, hogy gyönyörködjek benne, hogy elképzeljem, milyen lesz a falon. Ugyanis a csempézés nem abból áll, hogy fogod a csempét, előtte kensz valamit a falra, hogy ott ragadjon, aztán ráteszed a falra. Nem, ennél sokkal lassabb és sziszifuszibb a folyamat a mi esetünkben. Meg kell építeni a hiányzó falakat, azoknak elsődlegesen tartóoszlopokat kell készíteni. A derékszögtelen helyeket derékszögesíteni kell, mindez több napos munka, mert ugye a száradásra is várni kell stb. .. Így lehetséges, hogy a csempézésre szánt egy hétből, csupán pénteken vette Zsolti is a kezébe a csempéket és próbálta feltapasztani őket a falra. Az első kísérlet óriási kudarcba fulladt, mert a csempék önálló életre keltek. Lehet, hogy megsértődtek az eddigi hanyagolásuk miatt és sehogy sem akartak a helyükön maradni, csúszkáltak össze - vissza, de leginkább lefelé. Végül le kellett szednünk őket, kezdődhetett a körülményes mosogatásuk, nagy nehezen sikerült megtisztítani a csempéket a tonnányi ragasztótól, amit már eleve soknak éreztem, Zsolti viszont kevesellte. Mivel ő teszi fel a csempét, ő nyert, a csempék meg leestek. Na, egy finom vacsora és CSK után új lendülettel kezdtük elölről a munkát. Alig kell némi csemperagasztót kenni a falra! Csak akkor maradnak fenn a csempék. Már 13 darab fent van!! Még maradt 16,5 doboznyi, úgyhogy csempézünk!! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése