A napokban megengedtem magamnak azt a luxust, hogy sokáig aludjak reggelenként. Tök jó volt! Mivel reggeli ember vagyok, tehát délelőtt tudok igazán jó, érdemi munkát elvégezni, a sokáig alvós napjaimon szinte semmit nem csináltam. Kis takarítás, film nézés, sütögetés, ebéd készítés és ehhez hasonlók töltötték ki a napjaimat. Ma Zsolti viszonylag korán ébresztett, kénytelen voltam felkelni, mert oda kellett adnom neki valamit. Ha már fent voltam, nem feküdtem vissza, és láss csodát, délre rendben lett a ház és még a füvet is lenyírtam. Mindenhol! :)
Most pedig lassan túllendülök azon, hogy elérkezett a délután, ami alatt egy "délelőttös" ember nem tud mit tenni, és keresek magamnak valami jó elfoglaltságot.
Tegnap már másodszor voltunk futni Zsoltival. Ő lett a személyi edzőm:) A gond csak az, hogy egyelőre túl megerőltető a futás ahhoz, hogy élvezzem... Kíváncsi vagyok, hogy ez mikor fog változni. 4 kilométert tudok lefutni, de igen - igen lassan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése