Tegnap viszontagságos úton, de megérkeztem Váraljára. Óriási felhőszakadásban indultunk el otthonról Zsoltival az érdi állomásra. Alig láttunk valamit az autóban, kicsit tovább tartott az út, de elértük a vonatot. Vizesen kerestem magamnak egy ideális helyet, aztán hozzáláttam a könyvem olvasásához. Nem is volt semmi gond, olvastam, jegyet vettem, olvastam tovább. Láttam egy gyönyörű szivárványt! Hatalmas és csodaszép volt! Szépen, lassan begurult a vonat a szakály - hőgyészi állomásra... és ki sem gurult onnan ... Elmosta az eső a sínpályát, így nem tudtunk továbbmenni. A kalauzok rögtön elkezdtek intézkedni, de még így is órákat kellett volna várni a pótló buszokra. Amik nincsenek készenlétben, ilyenkor úgy kell hirtelenjében keríteni valakit, aki elviszi a póruljárt utasokat. Végülis Apu eljött értem, így hazaértem, csupán 20 perccel később, mint ahogy eredetileg érkeztem volna. Érdekes élmény volt a várakozás. Ahogy az emberek szóba elegyedtek egymással, megpróbáltak segíteni a másiknak. Tényleg igaz, hogy a baj összehozza az embereket.
Örülök annak is, hogy előre kiderült, hogy gond van a pályával, és nem kellett átmennünk a rossz vonalon, hogy ez kiderüljön. Úgyhogy ma megkezdem váraljai nyaralásomat. Itt leszek péntekig, van vonatjegyem a hazaútra, a kérdés már csak az, hogy sín is lesz-e...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése