Ott hagytam abba, hogy a Bányamúzeumba készültünk. Csütörtökön el is mentünk, annak ellenére, hogy zuhogott az eső. Gumicsizmában, esernyővel nekivágtunk és megnéztük a múzeumot. Nagyon érdekes volt! Csak a mi kedvünkért nyitották ki, öten voltunk összesen azzal a régi bányásszal együtt, aki körbevezetett minket. Aranyos bácsi volt, ez volt ez első tárlatvezetése. Ő maga 33 évig bányászkodott, úgyhogy hitelesen tudott beszámolni az eseményekről. Minden eszközt nagy részletességgel mutatott be. Fél óráig tartott míg megnéztük a múzeumot, gyakorlatilag nem kellett fizetni érte, pedig nagy kincsek vannak ott! Nagyon örülök, hogy elmentünk. Két dolog volt igen érdekes számomra. Láttunk egy jó 10 - 12 kg súlyú óriási széngömböt. Azt mondta a bácsi, hogy az, bármi lehetett korábban. Akár egy nagy, lombos fa is, amit egy robbanás így összetömörített. Érdekes! Korábban nem tudtam, hogy lovakat is vittek le a bányákba, pedig így van. Valami kis lift-szerűbe beültették őket, de tényleg ültették, aztán lent dolgoztak és éltek. Voltak istállók a bányákban. Amelyik ló lekerült, többé nem jött fel élve a felszínre. De nagyon megbecsülték őket a bányászok, és okosnak tartották az állatokat. Állítólag olyan okosak voltak, hogy nem kezdték el húzni a csilléket akkor, ha a megengedettnél (12 csille) több kocsit pakoltak mögéjük.
Sokat rizikóztunk, tegnap Anyu és Apu is kipróbálták a játékot amit Csilla nyert meg becsületes harcban! Gratulálok!
Hála Istennek, a hazautam zökkenőmentes, és unalmas volt. Dombóvárig olyan pici, piros bzmot vonattal mentem. Az utolsó kocsiban tágas tér van, így igazán jól lehet gyönyörködni a tájban. Mivel egyedül voltam, egyáltalán nem kellett zavartatnom magam. Csodaszép az a vidék! A dombok, a tavak, a táj! Egyszer mindenkinek látnia kéne! De egész Váralja olyan szép, ott van közvetlenül az erdő alatt, patakokkal szabdalt vidék! Tessék elmenni, és megnézni! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése