merészelem

Tegnap az egyik tanítványommal gyümölcssalátát készítettünk többek között almából. Fel kellett szeletelni az almát, ki kellett vájni a magházát. Megmutattam, hogy ezt hogyan kell csinálni, erre H. megszólal: "Ezt én nem merészelem!" :)

B. pedig ma nagyon vicces kedvében volt. Azt kérdezi: 

"- Mondjak egy viccet?

- Hallgatom. 

- Mit tartanak az indiánok a lóbőrben? 

- Nem tudom. (már nem szoktam tippelni, mert mindig harsány kacagás a vége)

- Hát, lovat!"

chip

Tegnap este elvittük kutyáinkat az állatorvoshoz, mert aktuálissá vált az oltás. Szegények, mit sem sejtve ujjongtak, amikor meghallották, hogy leveszem az akasztóról a pórázaikat, nagy volt az öröm még kifelé menet is (ez azt jelenti, hogy Huba úgy nekiindul, hogy nekem teljes erőmből "fékezni" kell, hogy visszatarthassam). Aztán, meglepődtek mikor be kellett szállni az autóba, mikor kiszálltunk folytatódott az ujjongás, egészen a rendelőig. Ott Huba úgy befékezett a küszöb előtt, mintha tudta volna mi vár rá, pedig fél éve volt orvosnál utoljára. Derék nem volt ilyen látványos, ő csak nyüszíteni szokott ilyenkor.

Kicsit mi, emberek is leforrázódtunk, amikor megtudtuk, hogy Huba csak akkor kaphat oltást, ha egy chipet is beletesznek. Ellenkező esetben nincs oltás. Nem tehettünk semmit, kell az oltás, chip nem kéne, de végül megkapta. Nagyon praktikus, mert egy leolvasóval rögtön látni lehet a kutya számát, ezután pedig rögtön tudni lehet, hogy kihez tartozik,még az elérhetőségünket is megadtuk, hogy ha baj van Hubával, fel tudjanak minket hívni. Ugyanakkor mindez baljós előjel. Törvény szabályozza, hogy chipeztetni kell a kutyákat, egyelőre csak az állatokat...

advent

Egy gyertyában látok égni mindent
Amit láttam eddig életemben.
Advent első fénye ez,
Nem alszik el ég, amíg lehet.

Gyullad a következő gyertya,
Telnek a napok egyre csak.
Advent második fénye ez,
Értelmet ad az éveknek.

Pár nap nem sok már,
És letelik a várakozás.
Advent harmadik fénye ez,
Lassan ennek is vége lesz.

És végre eljött az idő,
A meleg fény, izzó viasz.
Advent negyedik fénye ez,
Hirdeti értelmét ennek az életnek.

hála

Ma újra kézzel foghatóan megtapasztaltuk a családban az igét, ami már a múlt héten is mélyen megérintett. "Megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon, kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben."

Kimondhatatlanul hálásak vagyunk a jó Istennek, amiért ma vigyázott Andira, csodával határos módon megvédte, segítséget küldött érte. Köszönjük, hogy egy karcolás sem esett rajta! 

Isten kegyelme és szeretete határtalan!

http://www.youtube.com/watch?v=tn9hLK2nmPM

adok - kapok

Ezen a héten több konfliktusba keveredtem, mint az egész félévben együttvéve. Ez egyrészt elfárasztott, másrészt megerősített. Isten kedvessége és személyre szabott szeretete segített túllendíteni a dolgon. A gyerekek is nagyon sokat töltöttek belém ezen a héten, öleléssel, frappáns kérdésekkel, viccekkel, őszinte beszélgetésekkel. Van olyan kis tanítványom, akit ezen a héten láttam először egyedül járni! Szóval sokat kivettek érzelmileg belőlem ezen a héten, viszont másoktól sokat kaptam vissza, ez pedig nagyon jó érzés! 

Arról nem is beszélve, hogy csütörtökön leesett az első hó. Reggel, mikor elindultam otthonról még semmi nem történt, mikor a Mexikói úton felszálltam a trolira, már láttam a padlón, hogy nagyon vizes, nem is tudtam mire vélni. Aztán, mikor három megállóval arrébb leszálltam a munkahelyemnél, fehérbe öltözött táj fogadott. Teljesen meglepődtem, és nagyot gyönyörködtem! 

Ma jöttem haza először egyedül a sötétben, meglepően gyors, és kellemes utam volt. Annál is inkább, mert találkoztam két lovassal, akik a környéken sétáltak. Mikor láttam őket, újra elöntött a boldogság, hogy itt lakom, ilyen helyen, ahol lovasok sétálnak a legnagyobb természetességgel az "utcán"!

adventi készülődés

Tegnap, a naptáramat lapozgatva rájöttem, hogy vasárnap már advent első vasárnapja lesz. Ami hétköznapi értelemben azt jelenti, hogy négy hét múlva itt a karácsony. Nagyon szeretem ezt az időszakot, a várakozást. A várakozást nem csak az ünneplésre, a karácsonyfa állításra. Ezeket is mindig nagyon élvezem, de ez egy különleges időszak arra is, hogy kicsit lelkileg is készüljünk az ünnepre. Hiszen nem csak egymást ajándékozzuk meg, ennél sokkal több történik! Megemlékezünk arról, hogy Jézus megszületett. Az a Jézus, aki felnőttként annyi csodát tett, még halálában is. A karácsony a kegyelem ünnepe!

Ezért örülök, hogy idén nem egy nappal advent első vasárnapja előtt jut eszembe, hogy "holnap már advent lesz", hanem egy kicsit korábban. Ma hosszas keresgélés után megtaláltam a tökéletes lila gyertyákat, hozzájuk illő szalaggal, így igazán szépen mutat a levendula csokorral díszített koszorú, még Zsoltinak is tetszik ;) Igazi felüdülés volt ma délután az elkészítésével foglalkozni!

vasárnap

Jó kis napunk volt ma! Valamiért reggel elég korán felébredtem, lehet, hogy Huba szűnni nem akaró, hangos ugatása játszott közre a dologban. Ha már fent voltam, nem aludtam vissza, hanem hasznosan eltöltöttem az időt. Játszottam a kutyákkal, elmosogattam, Bibliát olvastam, muffint sütöttem, aztán felébredt Zsolti is. Megreggeliztünk, utána anyagot gyűjtöttem az egyik dolgozatomhoz, pihenés képpen pedig összegyűjtöttem az almafa és az orgona bokor leveleit. Ezután megebédeltünk, a pecsenyekacsa másik felét fogyasztottuk el, kis délutáni szieszta után pedig elmentünk a gyülibe, házaspáros délutánra. Aztán hazajöttünk, Zsolti megpróbált megtanítani fát hasogatni, részben sikerrel járt, most pedig itt ülök. Ennyi volt a mai napunk, ha listázni szeretném. 

Ha nem csak listázni szeretném, akkor itt van még néhány fontos dolog. A reggeli Bibliaolvasás során teljesen egyértelműen megerősödött bennem, hogy mi a feladatom mostanában. Korábban mindig volt célom, bejutni a főiskolára, a legjobbak között lenni, jó feleségnek lenni, jó munkát találni, és hála Istennek, ezek sikerültek is. Úgyhogy egy ideje ülök a babérjaimon és élvezem az életet, amit megálmodtam magamnak, csakhogy közben elbizonytalanodtam, hogy mindeközben a JóIsten elégedett-e velem. A mai reggel megerősített a feladataimat és "babérjaimat" illetően, ez pedig nagyon jólesik nekem. 

A házaspáros délután pedig kiemelkedően jó volt. A házasságról magáról és alappilléreiről beszélgettünk. Sok minden fényre került, és sok mindent meg tudtunk beszélni Zsoltival, ami szintén jól esett, jól esik. Kiváltságosak vagyunk, hogy ilyen közegben élünk, ahol még a házasságról is kapunk kézzelfogható, hasznos tanítást!

nyugdíj?

A csütörtöki teamre vendégeink érkeztek az egyik biztosítótól és tartottak egy igen érdekes előadást. Érdekes, hogy pont csütörtökön történt mindez, mert a szerdai házi csoporton szóba került, hogy sokan tartanak az államcsődtől, a pénzügyi összeomlástól. A csütörtöki tájékoztató is hasonlóra sikeredett, szinte elénk festették az apokalipszist. A leghatásosabb mégis az volt, amikor Tvtrko egyik naplós riportját megmutatták nekünk. A riportban azt mutatták be, hogy milyen kevés nyugdíjra számíthatunk, többféle család helyzetét és kilátásait elemezték, a lényeg, hogy mi, pedagógusok úgy 30 - 40000 forintos nyugdíjra számíthatunk majd. Ez pedig igen kevés. A vendégeink azt domborították ki, hogy nem kell megijedni, az öngondoskodással minden megoldható. Az egész előadást derűs optimizmussal hallgattam, mondván, hogy rám ez, Isten gyermekeként nem vonatkozik teljes mértékben. A zárásként pedig az előadó elejtett egy mondatot, hogy mindenképp félre kell tenni a jövedelmünk tizedét havonta, akkor nem lehet nagy baj. Annyira egyértelmű üzenet volt ez a számomra. Isten pont a jövedelmünk tizedét kéri, hogy adjuk neki, akkor nem lehet gond. Nagy, gazdasági szakik is ezt számolták ki. Vajon hova éri meg befektetni? Öngondoskodásként adjam a tizedem egy biztosítónak, aki nem tudja igazából garantálni, hogy megkapom majd mindig amire szükségem lesz? Vagy higgyek Istennek, és adjam neki a tizedet, aki garantálni tudja, hogy mindig megkapok mindent, amire szükségem lesz? 

Ez persze csak költői kérdés. Ahogy Csaba mondta a szerdai HCS-n: "Isten nem dől be."

heti mérleg

A rossz dolgok,amik ezen a héten történtek:
- Elromlott a számítógépünk, ezért lehet, hogy elvesztek az utóbbi pár év fontos munkái. Még nem adtam fel a reményt a dokumentumok megtalálására. 

- Az esésem miatt majdnem vérmérgezést kaptam, de hála a jó érzékkel pont szerdán megkívánt paradicsomnak, nem lett semmi gond. 

A jó dolgok, amik ezen a héten történtek: 

- Nagyon jól sikerült a hétfői korais csoportos foglalkozás. 

- Zsoltinak sikerült pár jól elhelyezett egércsapdával kiirtani a betolakodókat. 

- Tegnap az egész napot az egyetemen töltöttem, és az egész napot hasznosnak éreztem. 

- Reggelente zúzmarás a táj, és ez csodaszép!

Na, megyek, elkezdem a napot.

tanyázás

Egy ideje, úgy 1 - másfél éves korom óta biztonsággal járok - kelek a világban, nagyobb esések nélkül. Na jó, ez alól kivétel a biciklizés, mert azzal lehet ám esni, jó nagyokat! Ma nem volt nálam bicikli, csak rohantam, hogy elérjem az 59-es villamost, valahogy begabalyodtam a már nem használatos villamossínekbe, és puff, megtörtént, ami már nagyon régen, elestem. De úgy igazán, kézzel előre, ahogy kell. Hallottam, ahogy rémüldöznek a járókelők, gyorsan megállapítottam magamban, hogy "ez nagyon közel volt a beton útpadkához!", aztán felpattantam, megköszöntem az aggódást, és még elértem a villamost. A tenyeremen lett egy csúnya bibi és sajog a térdem, de túlélem :)

Anyunak írtam ma reggel egy SMS-ben ezt az igét: Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma, minden reggel megújul. Nagy a Te hűséged! - Ezt éltem át ma reggel én is a gyakorlatban, mert tényleg nem sok kellett volna, hogy lefejeljem a járda szélét, de nem fejeltem le, mert van, Aki vigyáz rám!

"Mert megparancsolja angyalainak,hogy vigyázzanak rád minden utadon, kézen fogva vezetnek téged,hogy meg ne üsd lábadat a kőben."Zsolt.91.11-12

könyv - élmény

A múlt héten szerdán megvettem a Baptista Szeretetszolgálat vezetőjéről készült interjúkötetet. Már jó ideje tisztelem távolról Szenczy Sanyit, a munkát amit végez, és az életet, amit él családjával együtt. A felesége igazi példa számomra, abban a tekintetben, hogy milyen az Isten szerinti feleség. Nagyon hamar elolvastam a könyvet, mert annyira lebilincselő. Ahogy olvastam, végig az motoszkált a fejemben, hogy nem azért történtek ezek dolgok Sanyival, a munkatársaival, mert annyira különleges ember. Sokkal inkább azért, mert ilyen nagyon az Istenre támaszkodik, és ezért "használható". Ami most elsősorban hangsúlyossá vált számomra a könyvet olvasva az az, hogy ha Isten elhív valamire, akkor nem kell aggódni a körülmények miatt. Megragadott az a mondat, ahol azt írják le, hogy a ruházkodás, étel, fekvőhely a hívő ember számára adott. Ez az az alap, mint ahogy a verébnek van mit ennie... Ezeken a dolgokon nem kell aggódni, hanem szabadon kell tenni, amit Isten kér tőlünk. Nem mintha nagyon aggodalmaskodó típus lennék, de a környezetemből elég nagy a nyomás, elég sok elvárással nézünk szembe. De jó tudni, hogy nem az embereknek kell megfelelnünk!! Ez a könyv nagyon bátorító, perspektívát ad, ajánlom mindenkinek!

A mai ebédet Laciéknál ettük meg, nagyon finom volt! Olyan szórakoztató volt látni a gyerekeiket, hallgatni a szövegeiket! Szeretünk náluk lenni! :)

jó napok

A hét legjobb napja a szerda volt! A harmadik - negyedik órámat egy óvodában tartottam, ahol a babakocsikat nem szabad felvinni a lépcsőházban. Emiatt egy anyuka a 3 - 4 hónapos -forma babáját lent hagyta a bejárati ajtó mellett. Feltételezem, hogy a baba még aludt, mikor elment. Mire én megérkeztem, csak egy keservesen ordító kisbaba volt a babakocsiban, közel s távol senki, aki az anyukájának tűnt. Gondoltam, hogy csak nem hagyom sírni szegény gyereket, ott maradtam vele és beszélgettünk egy kicsit. Elég hamar abbahagyta a sírást, mire az édesanyja megérkezett, már harsányan nevetgélt, nagyon édes kisfiú volt! Az élet egyik legszebb dolga, amikor sikerül egy síró csecsemőt mosolyra fakasztani!

A szerda délutáni órám pedig elé viccesre sikeredett. Az óra végén megtörtént, amitől mindig is tartottam. Nevezetesen, "mit fogok csinálni, ha egy órámon csuklani kezdek?!" Próbáltam leküzdeni a dolgot, közben a kis tanítványom jókat kacagott, én meg elkönyveltem magamban, hogy ez nem is olyan rossz, mint ahogy elképzeltem. Érdekes volt, mert ahogy vége lett az órának, el is múlt a csuklás... Az biztos, hogy sokáig fogjuk emlegetni, mint ahogy a matt és fényes jelentéseinek körüljárását is. A csuklás előtt sikerült elmagyaráznom a delikvensnek, hogy mi is a különbség a kettő között, aztán megkérdeztem tőle: 

- Kapisgálod már?

- Kapirgálom. 

Úgyhogy, jöhetett egy újabb magyarázat... :)

stramm kis csaj

Ma végre el tudtam intézni a dokumentációt az egyik iskolában, ennek kapcsán a fülembe jutott egy vélemény, amivel az újonnan megismert kollégáim jellemeztek: "stramm kis csaj" :) Az elismerés abból fakad, hogy sikerült minden keddi gyerkőcnek termet szereznem. Valóban nagy nehézségek árán...

Mi történt még ma? 

Nagyon elfáradtam, egy őszi szünet elég volt ahhoz, hogy rászokjak a sokáig (8-ig) való alvásra és a ráérős, laza munkamenetre. Most vissza kell szoknom a koránkelésre. 

Az egyik dadus ezzel fogadott a csoportszoba ajtajában: Most felelős állattartás van bent. Először nem tudtam mire vélni ezt. Felelős állattartás, de gyerekek vannak bent...?! Aztán rákérdeztem, és kiderült, hogy egy kutyussal mutatják be a gyerekeknek, hogy mit szabad és mit nem szabad tenni egy kutyával, hogy kell egy ismeretlen kutyát megsimogatni, és egyáltalán, milyen egy kutya. Aranyosak voltak, a kutya is, látok ebben fantáziát, úgyhogy el is kértem az elérhetőségeiket.

vasárnapi koncert

Tegnap este újra megrendeztük Érden a már hagyományos koncertet a Művelődési Házban. 2009-ben Pintér Béla, 2010-ben a Bolyki Brothers, most pedig a BPA Gospel Team koncertje volt. Mindhárom nagy élmény, persze, nekem a Bolyki tetszett a legjobban :) Elvileg ezek gospel koncertek, a tegnapi szerintem inkább jazz volt, de nagyon jó volt látni ezeket az embereket, ahogy énekeltek és zenéltek a színpadon. Ilyenkor mindig eszembejut, hogy mekkora ajándék volt az a pár év, amit a Pécsi Gospellel együtt énekelhettem! Igazi kiváltság egy jó csapatban énekelni, és nem akármiről, hanem Istenről. Az is tetszett a tegnapi koncertben, hogy a csapat a saját dalait adta elő, mindnek a szövege igazi érték volt! 

Ízelítőül itt egy videó, azért ezt választottam, mert ennek a lánynak a hangja tetszett nekem leginkább: 

A dal a samáriai asszony történetéről szól

Mekkora a Nap?

Nem vagyok túl jó a matematikában és nem szereztem túl sok tapasztalatot kis koromban a nagyobb mennyiségek kezelésében sem, így a becsléseim sokszor nem helyesek, akár arról van szó, hogy hány négyzetméteres a kertünk, vagy arról, hogy mekkora a Nap. Utóbbiról találtam egy remek képet. A Vénusz halad el a Nap előtt, tök jól látszik, hogy mekkorák a különbségek!

kútvíz II.

Korán örültem tegnap, ugyan tudtam, hogy este vár még ránk egy kis munka a szivattyúval kapcsolatban. Naivan azt hittem, hogy tényleg kis munka lesz, hát, még a délelőtti 4 órás ügyködést megfejelve kint töltöttünk a szabadban, a csillagos ég alatt, a dermesztő hidegben és sötétben + 2 órát. Ezzel a tegnapomból 6 óra ment el szivattyú javításra, és még nem is panaszkodhatok, mert Zsolti még többet dolgozott vele! Egyébként olyan ügyes és kitartó, amikor tegnap este én már kiakadtam, szinte teljesen, ő csinálta csak továbbra is türelmesen a kötelet, hogy biztosan jó legyen! Ezzel megtörtént az idei ősz első lábujjlefagyása, ez általában csak hóban és télen szokott előfordulni, de úgy tűnik, hogy egy kemény őszi éjjel és egy elhasznált sportcipő is elég hozzá. De minden jó, ha jó a vége, hajnali kettőkor annak biztos tudatában feküdtünk le, hogy jól működik a szivattyú, az tartja, aminek tartania kell. Szóval nem unatkozunk... :)

kútvíz

Sokszor elfeledkezem róla, hogy milyen jó dolgom is van, és hogy eszembe jusson arra van szükség, hogy tönkremenjen a szivattyúnk... Na jó, ez így teljesen nem igaz, mert alapvetően hálás vagyok a dologi dolgokért és a velem történő dolgokért is, de azért annak, hogy van vezetékes vizünk, már rég örültem ennyire! Milyen egyértelmű, hogy egy házban van víz, nem igaz? Hát, nem minden esetben és meg tudja nehezíteni az életet, ha nincs. Hála Istennek, csak egy napig kellett nélkülöznöm, de ez rádöbbentett, hogy 

1. Hálát adhatnék többször is a vízért 

2. Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hogy relatíve akkor fürdök, amikor akarok

3. Jobban kéne takarékoskodni vele.

Zsoltim tegnap estétől ma délig a kút helyrehozásán ügyködött, persze éjszaka aludt. Reggel korán keltünk, hogy minél előbb mehessen dolgozni, de igencsak elhúzódott az új szivattyú leengedése a 35 méteres mélységbe. Na, nem azért mert mi voltunk bénák, hanem ez is egy sziszifuszi feladat, mint a csempézés. A lényeg, hogy sikerült, és most van víz!! Mármint csapból jövő víz! :)

ez meg az

Nagyon jól telt a hosszú hétvégénk! Egyrészt a szülinapozás miatt, másrészt az azt követő lustálkodás és pihenés miatt. Nagyon jó volt végre hosszabb időt Zsolti társaságában itthon tölteni és sétálni, együtt dolgozni a kertben, filmet nézni! Tegnap kipróbáltuk a kutyáink kedvenc szórakozását a lehullott levelekből összehordott kupacokon való üldögélést! Tök jó, ha lehetne kint tanulni Hubáéktól, biztos, hogy egy levélkupacon üldögélve tanulnék!

A mai reggel már viszontagságosabb volt. Elromlott a szivattyúnk, valószínűleg leégett, amikor tegnap nem kapcsolt ki időben. Mi ezt úgy tűnik, hogy csak későn vettük észre, így most nincs vezetékes víz a házban, míg Zsolti meg nem oldja a problémát. Ezeket az eseteket nem szeretem, és ráadásul a kutyákat sem engedhetem ki, mert Huba tuti szétrágná a szivattyú csövét. Szegényke most itt ül mellettem, az ajtóval szemezve, de hát ezt most ki kell bírnia, persze Derék el van, mint hal a vízben. Bejött, és azonnyomban boldogan elaludt.

Ma már nekem is át kell váltanom az édes semmittevésből a dolgos üzemmódba. Van pár dolgozat amit el kell készítenem az egyetemre. Nincs mese, hozzá kell látnom. De addig is mutatok pár képet a kertünkről, ilyen idén ősszel: 

 

Derék és a kedvenc levélkupacunk

Faaprítás

Ez az otthonunk

Huba