Ezen a héten több konfliktusba keveredtem, mint az egész félévben együttvéve. Ez egyrészt elfárasztott, másrészt megerősített. Isten kedvessége és személyre szabott szeretete segített túllendíteni a dolgon. A gyerekek is nagyon sokat töltöttek belém ezen a héten, öleléssel, frappáns kérdésekkel, viccekkel, őszinte beszélgetésekkel. Van olyan kis tanítványom, akit ezen a héten láttam először egyedül járni! Szóval sokat kivettek érzelmileg belőlem ezen a héten, viszont másoktól sokat kaptam vissza, ez pedig nagyon jó érzés!
Arról nem is beszélve, hogy csütörtökön leesett az első hó. Reggel, mikor elindultam otthonról még semmi nem történt, mikor a Mexikói úton felszálltam a trolira, már láttam a padlón, hogy nagyon vizes, nem is tudtam mire vélni. Aztán, mikor három megállóval arrébb leszálltam a munkahelyemnél, fehérbe öltözött táj fogadott. Teljesen meglepődtem, és nagyot gyönyörködtem!
Ma jöttem haza először egyedül a sötétben, meglepően gyors, és kellemes utam volt. Annál is inkább, mert találkoztam két lovassal, akik a környéken sétáltak. Mikor láttam őket, újra elöntött a boldogság, hogy itt lakom, ilyen helyen, ahol lovasok sétálnak a legnagyobb természetességgel az "utcán"!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése