A hét legjobb napja a szerda volt! A harmadik - negyedik órámat egy óvodában tartottam, ahol a babakocsikat nem szabad felvinni a lépcsőházban. Emiatt egy anyuka a 3 - 4 hónapos -forma babáját lent hagyta a bejárati ajtó mellett. Feltételezem, hogy a baba még aludt, mikor elment. Mire én megérkeztem, csak egy keservesen ordító kisbaba volt a babakocsiban, közel s távol senki, aki az anyukájának tűnt. Gondoltam, hogy csak nem hagyom sírni szegény gyereket, ott maradtam vele és beszélgettünk egy kicsit. Elég hamar abbahagyta a sírást, mire az édesanyja megérkezett, már harsányan nevetgélt, nagyon édes kisfiú volt! Az élet egyik legszebb dolga, amikor sikerül egy síró csecsemőt mosolyra fakasztani!
A szerda délutáni órám pedig elé viccesre sikeredett. Az óra végén megtörtént, amitől mindig is tartottam. Nevezetesen, "mit fogok csinálni, ha egy órámon csuklani kezdek?!" Próbáltam leküzdeni a dolgot, közben a kis tanítványom jókat kacagott, én meg elkönyveltem magamban, hogy ez nem is olyan rossz, mint ahogy elképzeltem. Érdekes volt, mert ahogy vége lett az órának, el is múlt a csuklás... Az biztos, hogy sokáig fogjuk emlegetni, mint ahogy a matt és fényes jelentéseinek körüljárását is. A csuklás előtt sikerült elmagyaráznom a delikvensnek, hogy mi is a különbség a kettő között, aztán megkérdeztem tőle:
- Kapisgálod már?
- Kapirgálom.
Úgyhogy, jöhetett egy újabb magyarázat... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése