A csütörtöki teamre vendégeink érkeztek az egyik biztosítótól és tartottak egy igen érdekes előadást. Érdekes, hogy pont csütörtökön történt mindez, mert a szerdai házi csoporton szóba került, hogy sokan tartanak az államcsődtől, a pénzügyi összeomlástól. A csütörtöki tájékoztató is hasonlóra sikeredett, szinte elénk festették az apokalipszist. A leghatásosabb mégis az volt, amikor Tvtrko egyik naplós riportját megmutatták nekünk. A riportban azt mutatták be, hogy milyen kevés nyugdíjra számíthatunk, többféle család helyzetét és kilátásait elemezték, a lényeg, hogy mi, pedagógusok úgy 30 - 40000 forintos nyugdíjra számíthatunk majd. Ez pedig igen kevés. A vendégeink azt domborították ki, hogy nem kell megijedni, az öngondoskodással minden megoldható. Az egész előadást derűs optimizmussal hallgattam, mondván, hogy rám ez, Isten gyermekeként nem vonatkozik teljes mértékben. A zárásként pedig az előadó elejtett egy mondatot, hogy mindenképp félre kell tenni a jövedelmünk tizedét havonta, akkor nem lehet nagy baj. Annyira egyértelmű üzenet volt ez a számomra. Isten pont a jövedelmünk tizedét kéri, hogy adjuk neki, akkor nem lehet gond. Nagy, gazdasági szakik is ezt számolták ki. Vajon hova éri meg befektetni? Öngondoskodásként adjam a tizedem egy biztosítónak, aki nem tudja igazából garantálni, hogy megkapom majd mindig amire szükségem lesz? Vagy higgyek Istennek, és adjam neki a tizedet, aki garantálni tudja, hogy mindig megkapok mindent, amire szükségem lesz?
Ez persze csak költői kérdés. Ahogy Csaba mondta a szerdai HCS-n: "Isten nem dől be."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése