Az elmúlt hétvégét nagy nyugalomban töltöttem itthon. Kifeküdtem a betegséget, ugyan még fújom az orrom, de más bajom már nincs. Nagyon jólesett, hogy Zsolti szinte mindent megcsinált helyettem, ezért én a pihenés mellett még az egyetemi dolgaimmal is tudtam haladni. Vasárnapi ebédet sem kellett készítenem, mert "bucós levest" ebédeltünk az egyetlen sóskúti étteremben. Ez olyan leves, amit egy nagyobb, kivájt zsemlébe tesznek, így a tányér is ehető. Ez a kedvencem itt.
Történt egy vicces jelenet az étteremben. Az egyik férfi olyan ételt rendelt, amihez cápa alapanyag szükségeltetett. A pincér ki is hozta a "finomságot", hozzá is látott a vendég, de kisvártatva rájött, hogy ő nem szereti a cápát, így inkább mást kért. Szerintem nagyon vicces volt, ahogy közölte a pincérrel, hogy ő nem is szereti a cápát, mint kiderült. Annyira komikus, egy kis, magyarországi faluban elhangzik az a mondat, hogy: nem szeretem a cápát. Kérdem én, miért szeretné bárki is hazánkban? Miért is szeretné bárki is egy pici, falusi étteremben? Végül a fickó kapott valami hagyományosabbat, ami elnyerte a tetszését. :)
A hétvégén megnéztük azokat a képregényekből készült filmeket, amiket én is szeretek. Vasember I, II, Thor. Érdekes párhuzamokra lettem figyelmes!
Ennyi pihenés után pedig visszatérek a neveléstudomány 21. századi paradigmaváltásának kutatásához.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése